/Folyt./
................................


ISMERETLEN TERÜLET

/1942. február 15. Balhas tó./

A tó nyugati partját alig lehetett megsejteni a sötétben. Időközönként szétolvadt az északról lecsapó hópamacsok zuhatagában. A laposfenekű uszályt vonató motoros hajó éppen óvatosan megkerülte a Kosz-Agacs félszigetet. Ezután majd be kellett mennie a Tas-Aral kicsiny sziget mögött található átjáróba. Ott viszonylag nyugodtabb a víz, és a partra is, különösebb nehézségek nélkül, ki lehet szállni. Partra szállni annak a háromnak, illetve a velük együtt utazó kicsiny, élelmiszer-javadalmazást szállító málhás csacsiknak, kirakodni a lőszert, rádió adóvevőt, és más, nélkülözhetetlen felszerelési tárgyat.
Szerafim Markin őrnagy, az operatív csoport vezetője, a motoros hajó kapitánya mellett állt és próbált bármit is kiszűrni a partszakasz hófedte kontúrjaiból. A téli Balhason folytatott háromnapos hajóút, ezen a hatszáz kilométeres tengeren, a homoksivatagok és csupász hegycsúcsok között, fárasztó volt. Most már a vége felé közeledett.
Egy gumicsónak segítségével néhány ember kiért a partra és csörlővel odahúzták az uszályt. Hajnalig még vot egy egész óra, miután befejeződött a kirakodás, és a motoros hajó, az uszállyal együtt, elpöfékelt az átláthatatlan, sűrű éjszakába.
Ottmaradtak a barátságtalan parton, a jéghideg szél szaggató, tépő csapásai alatt. Külsőleg mind a tizenegy csekista a tavon dolgozó halászok benyomását keltette. A csoportban valóban volt egy kazah halász, aki úgy ismerte az itteni partokat, mint a saját jurtáját. A napkelte lassan tört magának utat a hófellegek vastag rétegén át, amikor acsoport, felmálházva a szamarakat, útnak indult, az egyik halászkunyhó irányában. A térképből ítélve, a kunyhó valamivel délebbre volt, mint az a pont, ahol partra szálltak, a Kalmak-Kurgan tektonikus képződménynél. Hamarosan megtalálták a bedeszkázott, vert agyagból készült építményre, ami óvóhelyként szolgált a tavi halászok számára a tomboló viharok idején.
Amíg felforrt a kanna, Markin a térképet tanulmányozta. Az alacsony parti dombvonulat mögött kezdődött egy pásztorösvény, amin nyáron terelgették a birkanyájakat. A tótól tovább, több száz kilométeres körzetben, olyan vidék terült el, amelyről jóformán semmit sem lehetett tudni. Minden, amire a kartográfusok csak képesek voltak, hogy itt-ott ráírták a térképre - ,,ismeretlen terület".
Markin az alkóvban hagyott három ember, arádió mellé. A feladat - felderíteni a partot északi és déli irányban, de egy napi járóföldnél nem nagyobb távolságra. A többieknek nyugati irányban kellett behatolniuk a terepre. Természetesen nem volt egyszerű feladat átfésülni egy olyan négyzet-területet, melynek egy-egy oldala 50 km hosszú volt, miközben a végrehajtandó misszió jellege megkövetelte a maximális titoktartást és álcázást.
Kivirradt. A szükséges holmit felmálházták két szamárra és, átkelve a dombokon, elindultak nyugatra.
Az operatív csoport egész nap lágyan emelkedő és süllyedő, egyenetlen terepen vonult, időközönként utat vágva a mély, dombok közti völgyeket elzáró hótorlaszokban.Jéghideg, maró szél fújt. A látási viszonyok rosszak voltak. A sötétedés, majd az utánna beköszöntőő éjszaka gyorsan érkeztek. Végrehajtva két egyórás pihenőt, Markin folytatta a menetelést és éjfélre kijutott a meghatározott fordulási pontig.
Az első félszáz kilométert már maguk mögött hagyták. Megparancsolta, hogy szedjék elő a hálózsákokat és három órát adott a pihenésre. A száraz szesz kockáin az emberek egy-egy csésze teát forraltak maguknak. Átmelegedve bemásztak a hálózsákokba. Hajnalban lecsapott a burán (hóvihar - Z.I.), és miatta kénytelenek voltak elhalasztani az indulást. Végre a vihar elcsitult, és a csoport folytatta útján, most már egyenest délnek, Bajgora irányába. Az egyetlen ponthoz, ami be volt jelölve a teljesen fwhér térképszakaszon.
...A negyedik nap estéjén a csekisták kijutottak a Balhashoz, az Ucs-Aral szigettől nem messze. Itt, a magányos agyagkunyhóban, négy megdermedt, meztelen holtestet találtak. Kétségtelen, hogy a kazah halászokat közvetlen közelről lőtték agyon. A ruhájuk eltűnt. A hullák mellett néhány kutyatetem feküdt. A döngölt földpadlón bordázott lábnyomok látszottak. Valószínűleg sártalpú, szegecselt talpú katonai csizmák lehettek, tételezte fel Markin. Most kezdődik a feladat fontosabb része, gondolta, és kilépett a kunyhóból. Körülnézett. Igen, pont ezt kereste. A szél még nem takarta be egy nehéz málhát cipelő teve és egy szamár nyomait, illetve két ember lábnyomát, akik - a lenyomatból ítélve - kazahok lehettek. Hová tűntek hírtelen a bordázott lábbelik? Mi történt itt?

..............................
Folyt.köv./