Kezdődjön a kengyeli túrabeszámoló!

Mivel Törzsgyökeres kolléga már rakott fel képeket ebbe a topikba a túra 130-as vonalat érintő részéről, ezért én is ide rakom a kisvasutakat, legyen egy helyen. (A nagyvasúti képeimet nagyrészt mellőzöm, de Törzsgyökeres szentesi képeire hivatkozni fogok, pl. TGY1 az első képét jelenti a hozzászólásában.)

Feltárulnak Kengyel titkai, elveszett vágányok, majorok, kastélyok...

Kengyel állomásra érve először a bakterral váltottunk néhány szót, megmutatta az állomásépület berendezését, kitanulhattuk a jelzőberendezés használatát.

A Martfű felőli előjelzőnél érdekes nyomok voltak a sínen: itt egy vonat megkapart.

A Martfű felőli jelzőket (jelző: TGY2 előjelző: TGY1) letudva az elvesző állomást (TGY3) fényképeztük körbe, még teljes díszében.

Ezután indultunk napirend szerinti 1. kisvasutunkat megnézni. Ennek a kengyeli állomással szemben volt 3 vágányos állomása, majd a 130-as vonalra merőlegesen kanyarodott ki az egykori Tisza-medren keresztül a ??? majorhoz. (András segíts, nem tudom a nevét!).

Itt a járda helyén valaha kisvasút járt. Aki nem hiszi...

...nézze meg a másik irányból az útkereszteződésnél. Látszik, amint a kerítések felkapaszkodnak a töltésoldalra.

A falut elhagyva a töltés átvág a Tisza egykori medrén, a szemben látható majorsági épület felé tart.

Látható a töltés és a mellette futó út közti szintkülönbség.

A major előtt a vetésben András megtalálta a vasút első tárgyi maradványát - egy sínszeget. (Később az összes többi relikviát ő találta: feltételezzük, hogy előző nap kijött ide, hogy elszórja őket :D:D:D)

Sínszegkeresés után - bár a vasút elkanyarodott a major előtt megkerülve azt - mi megnéztük a közeli épületeket. Nem hiába! Az első TSZ-épületben síneket találtunk. Feltehetőleg a kisvasút sínjei, viszont biztosra vehető hogy csak később, a vasút megszűnése után fektették ide, ahogy az épület is utána épülhetett. De várt nagyobb meglepetés is!

Ezt az épületet először eredeti uradalmi épületnek néztük - de egy helybéli traktorossal elbeszélgetve kirajzolódott előttünk az épület - és a kengyeli határ elvesző múltja.

Az épület magtár volt, de nem az uradalom idejéből származik, hanem 500 éves. Vastag - malter helyett sárral összeillesztett falai és mély alapja tanúsította idős korát. (Anno nem lehetett olyan mély az alap, csak az idők folyamán töltődött fel.) Oldalról két, később hozzáépített támfal tartotta - talán egy egész helyiség is.

Történelme is van az épületnek: A világháborúban két hátrahagyott német katona 100-150 szovjetet kaszabolt le innen. Később őket is lelőtték. Nemrég jártak erre németek felkutatni őket: bár csontjaikat nem találtak, fegyvereiket igen.

Azonban nemrég megvette a magtárat egy szolnoki férfi, aki most télen elbontotta. Biztos megérte neki az a néhány köbméter tégla egy ilyen idős épület elbontását. (Ha nem is 500, "csak" 300 vagy 200, akkor is érték!)

A traktoros mást is mesélt - érdemes lett volna videóra venni - például megmutatta, hogy hol állt a kastély. Mert az is volt, angolparkkal. (Bede András 1920-as(?) térképe jelölte is.)

Itt állt. A háború, majd földosztás után a környékbeliek hodták szét tanyákat építve belőle. 10-20 évre rá a tanyákat is felszámolták. Egyetlen hírmondója maradt: ez a félbetört, 1866-ban emelt kereszt Krisztussal. Mögötte angolpark volt.

A major oldalában kettéágazott a vasút, az északi ágat egy közeli kutyás tanya miatt kihagytuk a túrából. Térkép szerint 1,5 kilométert ment még, de állítólag a szandaszőlősi reptérig is elért; ezen szolgálták ki mivel Kengyel kisebb célpont volt mint Szolnok. Ezután a vasút déli ágán haladtunk. A térkép szerint egy közeli majorig haladt, de biztosra vehető, hogy onnan még derékszögben kanyarodva visszatért a nagyvasút Ürgehát megálló-rakodóhelyéhez.

A töltést eldózerolták, így a nyomvonal pontos helye nem volt megállapítható - valahol a két bokorsor közt. Mindenesetre András rengeteg relikviát talált.

Főleg az egyik útátjáróban feküdtek a sínszegek. Hagytunk is, másnak se vesszen el véglegesen a vonal.

Az eredeti major már nem volt meg, csak a mellé települt TSZ-épületek romjait nézhettük meg. De itt is volt látnivaló...

Az istállónak 600 mm-es belső vágányhálózata volt - leágazásokkal, fordítókorongokkal, amiről helyszínrajz is készült. A síneket már elkezdték szétlopni.

A majortól a nagyvasút felé indulva baloldalt jól kivehetően futott a töltés. Itt a nagyvasút felé tartunk keletnek fordulva.

Ez itt az egykori ürgeháti kitérő és kisvasúti átrakó. Baloldalt látható, amint a kisvasúti töltés a nagyvasúti mellé kanyarodik. A mrh helye onnan is kivehető, hogy itt a távírópóznák eltávolodnak a mai nyomvonaltól a kitérők miatt.

Ezután nyílvonali fotózás következett Kengyel Tiszatenyő felőli jelzőjénél (TGY 4), majd a egy újabb kört megtéve a másik két kisvasút nyomvonalát jártuk be. Erről csak ez az egy használható képem készült:

Itt is jól látható az út baloldalán futó töltés. Kengyel másik két kisvasútja kelet felé tartott, két majorba futott be, egymással párhuzamosan. A traktoros elmondásából kiderült, hogy az egyik maradványa működik még egy marhatelepen belül, a vágányok használatban vannak! Sajnos nem találtuk meg. Megtaláltuk Kengyel másik kastélyát, amelyet bár nem bontottak el, emeletétől és díszeitől megfosztva áll. Eladó. Körülötte pár majorsági épület harcol az idővel. Visszatérve az állomásra (TGY5) vettünk jegyet (volt kéregjegy!), majd hazautaztunk.

A vonaton még készült egy kép a talált tárgyakról. Sínszegek, heveder, hevedercsavar, alátétlemez, vasalj leerősítés. Igen, volt vasalj is a kisvasúton.

Köszönöm az utat Bede Andrásnak és Törzsgyökeres szentesinek!