Ammianus Marcellinus irásában szembeállítja a hunokat és az alánokat. A hunok jellegét az iráni alánok jelegével, hogy jobban mutatkozzék az idegen hunok
rútsága.
" Míg az alánok magas növésüek és szép alkatúak, hajuk jobbára szőke a hunok
minden szépség nélkül valók. Megöregszenek anélkül hogy szakálluk nőne.
Tagbaszakadt erős vastagnyaku emberek, görbék és formátlanok s úgy festenek
mintha kétlábú állatok vagy inkább durván kivájt emberábrázatú tuskók volnának
melyek a hidak párkányait szokták díszíteni.



A gót Jordanes leírása sem jobb.
azt írja ...arcuk ijesztően fekete,inkább idomtalan húsgombóc, mint emberi ábrá-
zat, s szemük helyén csak pontok látszanak.
Szakáll és bajusz nélkül öregszenek, és még az ifjúságuk is szépség nélkül
való.
Noha alkatra kicsinyek, ügyesen mozognak és gyors lovasok. Széles vállúak és
nyilazásra mindig készek. Nyakuk izmos és büszkeségtől feszülő.
Jordanes Attiláról is így ír.....Attila alacsony termetű, széles mellű, feje
nagy, szemei aprók, szakálla ritka, orra tompa, arcszíne rút.