"Igen, csak a következő mondatban ezt ki is zárom, jelezve, hogy a türkök pont abból az irányból támadtak rájuk."

No de épp ez itt a buktató: ha a türkök be tudták járni azt az útvonalat, az avarok miért nem? Ráadásul, ismétlem magam, az egyik esemény csak uszkve tíz évre rá követte a másikat.

"a türk követ szavait tolmácsoló Menander Protéktór szerint mintegy húszezren lehettek"

Ennél nyilván többen, az egyszerűsítés kedvéért sokan ezzel az adattal becsülnék meg a fegyverforgató avarok létszámát.

 "Egy olyan vidéken, amely még a tevéket is oly mértékben veszi igénybe, hogy azok nagy része elpusztul, egy nagyobb létszámú hadsereggel átkelni egész egyszerűen lehetetlen, de legalábbis öngyilkosság..."

Minden ilyen útibeszámolóban megvan a szubjektív elem. Így van ez Ibn Fadlánnál is, aki éppen nem szárazságról, hanem szerszámot rohasztó időről ír, "csikorgó hideggel" és "szakadatlan hóeséssel", evégre bőséges ivóvízzel. Értelemszerűen ő nem nyáron, hanem télen utazott; nem tudni, milyen évszakot választottak az említett türkökön kívül az V. századi ogurok, a VIII. századi besenyők vagy a IX. századi úzok, de a források szerint egyértelműen ezen az útvonalon haladtak át.