Várakozás

 

Minden reggel csak rád várok,

miközben csak a buszmegállóban állok,

és mikor megjelensz a szívem csak úgy dobog,

a két lábam pedig egy helyben topog...

 

Miközben peregnek a percek,

félénken feléd tekintek,

és csak azt veszem észre,

hogy már megint nem veszel észre,

 

amerre a szem ellát,

csupa barátságos arcot lát,

de én reggelről greggelre, napról napra csak téged látlak,

és ez már lassan a vég,

ami elől nincs menekvés...