Általában az állomás mindkét végén egy-egy váltó rugós, a többi kézi. Úgyis csak két vonat keresztezik.
Egy MERÁFI-vonalon azonban nem minden állomás rugós váltós, sok állomáson megmaradt a szolgálat, a váltóőrök, a jelzőberendezés. Ilyen Diósjenő, Drégelypalánk, Nógrádkövesd, Galgamácsa, Balassagyarmat a 75-78 vonalakon. Más állomásokból megálló-rakodóhelyek lettek állandóan szabadot adó fedezőjelzőkkel: ilyen Dejtár vagy Galgaguta (és persze voltak eredetileg is mrh-k, mint Tolmács). Rugós váltók vannak Szokolyán (de nincs ellenörzőjelző), teljes MERÁFI felszereltségű Nagyoroszi, Rétság, Acsa-Erdőkürt és Magyarnándor. A 78b-n szolgálat van Szécsényben, Nógrádszakálon és Ipolytarnócon, itt kulcsellenörzőberendezések vannak, Nógrádszakál végponti végén a forgalmi irodából vonóvezetékkel kezelt váltókkal. Az egyetlen biztosított állomás Galgamácsa, itt Siemens-Halske működik, alakjelzőkkel, a kijárati jelzőknek háromfogalmú előjelzőjük van a bejárati jelzőkkel egybeépítve (felsővezeték alatt).
Érdekes még Romhány: itt is jelzőberendezés működik, nem biztosított, de előjelzővel is fölszerelt fény bejárati jelzője van, ami folyamatosan szabadot mutat, kivéve kiszolgálás közben (bár ennek nincs jelentősége, mivel már úgyis csak a kiszolgálóvonat megy ki oda, de mivel gyakran kell segélyezni, így a biztosításnak, a rétsági körbejárási lehetőségnek van értelme, igaz, a rugós váltókra az ITF miatt Dejtáron lenne szükség).