A "vizigót" Fravittason kívül egy másik Fravittašról is ejtsünk szót:
Fravitta (also spelled Fravitas, Flavitas or Flavianus) (died 489) was the patriarch of Constantinople (488 - 489). He is regarded as a saint, and has a feast day of February 18.
----------------------------------------------------
Jordanes szerint (V, 42) a vizigót uralkodócsaládot Balthának hívták:
Tertia vero sede super mare Ponticum jam humaniores et, ut superius diximus, prudentiores effecti, divisi per familias populi, Wisigothi familiae Balthorum, Ostrogothae praeclaris Amalis serviebant.
„A Pontus felett levő harmadik lakóhelyükön már emberségesebbek és – ahogy fent említettük – képzettebbek voltak, s a két nép családokra bomlott. A vizigótok a Balthák, az osztrogótok az Amalok híres nemzetségét szolgálták.”
A géta és gót népnevet felváltva, egymás szinonimájaként használó krónikás másutt azt írja (XXIX, 146):
… mox Gothis fastidium eorum increvit; verentesque, ne longa pace sua resolveretur fortitudo, ordinant super se regem Alaricum, cui erat post Amalos secunda nobilitas, Balthorumque ex genere origo mirifica, qui dudum ob audaciam virtutis Baltha, id est, Audax, nomen inter suos acceperant.
„A gótok körében gyorsan nőtt az elégedetlenség a rómaiakkal szemben, és attól a félelemtől vezérelve, hogy harci kedvük elszáll a hosszú béke miatt, maguk fölé Halaricust királynak választották, aki előkelő származású volt, mert az Amalok utáni második nobilitasból, a Balthák nemzetségéből származott, akik egykor nagy bátorságuk miatt kapták népüktől a Baltha nevet, ami annyit jelent, hogy merész.”
Hérodotosz (I, 103–104) beszél Madüész szkíta király fiáról, Prótothüészről:
„Phraortész halála után fia, Küaxarész, Déiokész unokája vette át az uralmat, s a hagyomány szerint sokkal erőszakosabb eszközökkel uralkodott, mint elődei. Ő osztotta először szabályos csapatokba Ázsia haderejét, s ő különítette el a katonákat fegyverzetük szerint lándzsásokra, íjászokra és lovasokra, korábban ugyanis ezek minden megkülönböztetés nélkül, egymással keveredve harcoltak. Ő vívta azt a csatát is a lüdek ellen, amelynek folyamán a nappal éjszakává vált. Ő csatolta a birodalomhoz Ázsiának a Halüsz folyótól északra fekvő minden részét. Végül, összegyűjtvén az uralma alá tartozó valamennyi népet, Ninosz ellen indult, hogy atyjáért bosszút álljon, és lerombolja a várost. De amikor egy csatában már legyőzte az asszürokat, és megkezdte Ninosz ostromát, Madüész szkütha király fiának, Prótothüésznek vezetésével egy szkütha sereg jelent meg. Ezek a szküthák azután törtek be Ázsiába, hogy Európából kiverték a kimmer népet, s ezeket üldözve érkeztek a médek földjére.
A Maiétisz-mocsártól a Phaszisz folyóig és Kolkhiszig egy jó gyalogló harminc nap alatt érhet el. Kolkhisztól a médekhez már nem nehéz eljutni, mert csak egyetlen nép – a szaszpeirok – lakik közöttük, s őket elhagyván máris Médiába érkezünk. A szküthák azonban nem erről érkeztek, hanem feljebb, egy jóval hosszabb kerülő utat választottak, jobb kézről hagyván el a Kaukaszosz hegységet. Itt aztán a médek összecsaptak a szküthákkal, de elvesztették az ütközetet, birodalmuk széthullott, s a szküthák lettek egész Ázsia urai.”
Ennek az uralkodónak a neve az asszír feliratokon Bartatua vagy Partatua formában szerepel. A név jelentése hettita nyelven: 'a sereg atyja'. Legalábbis Mászáros így gondolta1. Ugyanakkor viszont Tadua egy szubartui személynév2, ami arra utalhat, hogy talán egy, a királyi szkíták körébe nem tartozó, de velük együtt a sztyeppére vándorló hurri csoport vezetőjére kell gondolnunk.
1 Hettita tat, atta(s), lúvi tati, päkhy dad 'atya'; -ua: hatti suffix. determ., vö. pl. a köv. kis-ázsiai hatti személyneveknél: Antaraua, Adduwa, Mazlaua, Taugalaua, Zuua
2 Zeitschrift für Assyrologie XXXVI (1925), 299. o.
