Hérodotosz (I, 103–104):

 

„Phraortész halála után fia, Küaxarész, Déiokész unokája vette át az uralmat, s a hagyomány szerint sokkal erőszakosabb eszközökkel uralkodott, mint elődei. Ő osztotta először szabályos csapatokba Ázsia haderejét, s ő különítette el a katonákat fegyverzetük szerint lándzsásokra, íjászokra és lovasokra, korábban ugyanis ezek minden megkülönböztetés nélkül, egymással keveredve harcoltak. Ő vívta azt a csatát is a lüdek ellen, amelynek folyamán a nappal éjszakává vált. Ő csatolta a birodalomhoz Ázsiának a Halüsz folyótól északra fekvő minden részét. Végül, összegyűjtvén az uralma alá tartozó valamennyi népet, Ninosz ellen indult, hogy atyjáért bosszút álljon, és lerombolja a várost. De amikor egy csatában már legyőzte az asszürokat, és megkezdte Ninosz ostromát, Madüész szkütha király fiának, Prótothüésznek vezetésével egy szkütha sereg jelent meg. Ezek a szküthák azután törtek be Ázsiába, hogy Európából kiverték a kimmer népet, s ezeket üldözve érkeztek a médek földjére.

 

A Maiétisz-mocsártól a Phaszisz folyóig és Kolkhiszig egy jó gyalogló harminc nap alatt érhet el. Kolkhisztól a médekhez már nem nehéz eljutni, mert csak egyetlen nép – a szaszpeirok – lakik közöttük, s őket elhagyván máris Médiába érkezünk. A szküthák azonban nem erről érkeztek, hanem feljebb, egy jóval hosszabb kerülő utat választottak, jobb kézről hagyván el a Kaukaszosz hegységet. Itt aztán a médek összecsaptak a szküthákkal, de elvesztették az ütközetet, birodalmuk széthullott, s a szküthák lettek egész Ázsia urai.”

 

 

Természetesen nem lehetetlen, hogy már ekkoriban voltak parthusok a szkíták soraiban. Ebben nem lenne semmi meglepő.