Ha a lusta alatt azt kell érteni, hogy mit vállal az átlag magyar sorsa jobbra fordulásáért (mobilitás, tanulás, átképzés, vállalkozói aktivitás, stb.) akkor lehet, hogy a szomszédaink ebben jobbak. Nem hiszem, hogy Demján arra értette volna, hogy a magyar ember kevésbé fogja meg a munka végét, mint egy román vagy lengyel vagy szlovák. Ha oda kell állni a lapát végéhez mi is épp úgy odaállunk. Csak nálunk több a nyavalygás, a siránkozás és talán egy kicsit tovább várunk arra, hogy más is odaférjen? Nem tudom, nem is állítom ezt, de hogy a szomszédainknál jóval erősebb pesszimizmusunk szerepet játszik ebben az biztos. És mi erre régóta hajlamosak vagyunk. Egymást húzzuk vissza, ezt viszont állítom.