A nagyobb többség nagyon is jól beszél szlovákul. Csak ezt a szlovákok nem veszik észre, mert nem szúr szemet nekik. A legtöbb magyarról a szlovák ismerősei még csak nem is sejtik, hogy magyar, mert egyszerűen nem veszik észre a beszédükön. Szoktak is nagyot nézni, ha egy ilyen társaságában kezdik el szidni a magyarok nyelvtudását.

 

Valóban létezik egy része az itteni magyaroknak, akik töredezetten beszélik a szlovákot. - ami igen, köszönhető annak is, hogy nagyon ritkán kerülnek kapcsolatba élő szlovák nyelvvel, a szlovák nyelvtudás szükségessége alacsonyabb szinten van csak jelen, például nyomtatványok kitöltése, egy magasabb hivatalban való ügyintézés, kereskedelem... 10-20 év elég ahhoz, hogy ha valaki nem használ egy nyelvet napi szinten, akkor megcsappan az adott nyelv aktiv használatának a minősége.  Ellenben a passziv nyelvismeret még igy is jócskán megmarad. Az már más kérdés, hogy a magyarok mára már egyszerűen dadogni kezdenek, ha egy született szlovákkal állnak szembe. (ezt erre mifelénk a magyarok úgy szokták mondani, hogy: mindegy, hogy hogy mondom, úgyis belekötnek, hogy valami nem jó.)

 

A szlovák nyelvet megtanulni nem nehéz. Főleg, ha az illető szintén szláv nyelvű, de még egy német vagy egy angol is könnyűszerrel megtanulja ezt a nyelvet.

De ha tudnád, hogy mibe került a tanitónőmnek, mire én felfogtam, hogy mi az a nőnem meg semleges nem, főleg a tárgyaknál?!

Hiszed vagy nem, nekem egyetlen tárgynak sincs neme. És attól, hogy rögzült nálam, hogy a szlovákban ezt a szót, ilyen ragozás alapján, ebben az esetben ilyen módon ragozzák... még mindig nem értem, hogy a csont miért nőnemű?

Arról már nem is beszélve, hogy még a szlovák ismerőseimnek sem ment, hogy elmagyarázzák nekem, mik azok a visszaható igék, mikor kell és mikor nem kell használni a sa-si-t. Ugyanis ezek olyan nyelvi jelenségek, amik a magyar nyelvben egyáltalán nincsenek meg. Egyszerűen csak rögződnek, hogy ezt igy használják, de ha már egy olyan szóval, vagy mondattal kell boldogulni, ami még nem rögződött nálunk, akkor azonnal szedjük elő, hogy dub, vagy kos, és akkor jön az alapsulis: Dativ, akuzativ, genitiv - od,do,bez, z, zo... oszt vagy megleljük és eltaláljuk, vagy nem. Időkérdése is. Vagy van idő arra, hogy az ember végigpergesse a fejében ezeket, vagy kapásból kivágja az első dolgot, amit elfogadhatónak tart. Aztán a reakciókból már tudunk következtetni, hogy hupsz...ez mellé ment.

Na most én viszont azt nem értem, hogy miért olyan egetverő probléma, ha egy idegen anyanyelvű állampolgár véletlenül himnemben kezd el beszél valamiről, ami nőnemű? Ugyanis ez az az első számú dolog, amit mindig az orrunk alá dörgölnek a szlovákok. Ettől még érthető hogy miről beszél, és attól, hogy ezt a hibát esetleg egy pillanatban elköveti, azt miért veszik úgy, hogy "mer nem képes megtanulni kellőképen a szlovákot"  Számunkra a szlovák egy idegen nyelv, ami teljesen másképp van felépitve, mint a mi nyelvünk. Ha valaki napi szinten van ezzel a nyelvvel kapcsolatban, senkinek fel sem tűnik, hogy az illető közben magyarul gondolkodik, ha nincs napi szinten kapcsolatban, akkor viszont vagy ebben, vagy abban mellé fog lőni. Ettől még tudják a nyelvet.