A benini négerben kevés a "századfordulós nosztalgia", azért vesz kézzel-lábbal hajtós varrógépet, mert nincs áram a fűkunyhójában, azért vesz egyszerű kontrás parasztbiciklit, mert lehet, hogy a lakóhelyéhez legközelebbi bovden-szaküzlet 100km-re van stb. Speciális piac, speciális igényekkel. Ha elmész oda az űrtechnikás kompjutervezérelt bfecskendezős suzukiddal, az első hibáig használlhatod, mert lehet, hogy az egész országban nincs egyetlen olyan diagnosztikai célszámítógép (és egyetlen személy, aki értene hozzá), mint amiből itthon minden harmadik  városban van  egy-egy. Még segítséget sem tudsz hívni, mert se térerő, se sárga angyal, se semmi. Viszont az eldugult karburátort minden helyi sofőri nagyon faszán ki tudja pucolni magának az út szélén, és megy tovább a verkli. Más az élletmódjuk, mások az igényeik. Ezért gyártanak nekik a kínaiak lábbal hajtós singer varrógépet, amelynek az európai fogyasztó a létezéséről sem tud, pedig meglehet, hogy néhányan itt is szívsen vásárolnának ilyet, pusztán a "századfordulós nosztalgia" miatt.