Waltharius manu fortis (Erőskezű Walter)
Latin nyelvű költemény a X. sz. elejéről, melynek szerzője a 973-ban elhunyt Eckehart St. Gallen-i dékán. A művet egy későbbi, ugyancsak Eckehart nevű szerzetes (kb. 980–1060) dolgozta át, akit a hungarusok 925. évi látogatása alkalmából e topikban már hosszabban idéztünk.
Az ének egy Walter nevű aquitaniai hős és szeretője, Hildegunda burgundi hercegnő menekülését beszéli el a hunok országából, majd pedig az előbbinek a küzdelmeit Guntharival, a burgundok királyával. Gunthari és emberei mindhiába igyekeznek Waltertől a hun kincseket és a menyasszonyt elrabolni. Tizenketten állnak ki ellene, de hasztalan, végül aztán szélnek eresztik őt, Atilla minden szándéka ellenére.
A költeményt Joseph Victor von Scheffel fordítása tette népszerűvé1. Azóta többször kiadták, és jó néhányszor elemezték2, de magyar fordítása még várat magára3.
1 Ekkehard – Lateinische Gedichte des X. und XI. Jahrhunderts; Grimm–Schmeller, Göttinga, 1838
2 Pl. Charles Schweitzer: De poemate latino, Walthario; Berger-Levrault és Tsa., Párizs, 1889; Szász Károly: A világirodalom nagy eposzai II; MTA, Bp., 1882; Heinrich Gusztáv: A német irodalom története I; MTA, Bp., 1886, 113–125. o.; Wlislocki Henrik: Attila három ó-germán eposzban; in: Egyetemes Philologiai Közlöny VII. köt. (1884)
3 Egy részlet fordítása Vende Ernőtől az Egyetemes Philologiai Közlöny 1889. évi folyamában
