Tiridat uraság (arszak), aki a makedón igát lerázta

 

 

 

A drachmáin megfigyelhető arámi feliratot Sellwood karennek olvassa, ami egy hellén katonai rang rang volt Xenophón idejében (Kr. e. 400 körül)

 

Elképzelhető, hogy a szeleukida helytartó seregében eredetileg ezt a tisztséget viselte

 

 

 

Iustinus írja Trogus Pompeius nyomán (XLI, 5, 6):

„... Parthi ... omnes ... reges suos arsacis nomine nuncupent.”

„... a parthusok ... minden királyukat arsacesnak nevezték.”

 

 

 

Nem sokkal odébb még egyszer (XLI, 5, 8):

 

„Tertius Parthis rex Priapatius fuit, sed et ipse arsaces dictus. Nam sicut supra dictum est, omnes reges suos hoc nomine, sicuti Romani Caesares Augustosque, cognominavere.”

 

„A parthusok harmadik királya Priapatius volt, de őt is arsacesnek hívták. Mert miként fentebb már elmondottuk, minden királyukat így nevezték, ahogy a rómaiak az övéiket caesaroknak és augustusoknak.”

Ebből arra lehet következtetni, hogy az Arszak esetében valójában nem tulajdonnévről van szó

 

 

 

Parthus Aršaka

Arámi 'ršk

Ógörög Arszakész, Arszaku

 

 

Ursag, Orsag 1138/1329: Hec sunt nomina servorum … In villa Kuceu: Cicadi, Emudi, Sounik, Vrsag, Horuat (MNy 1936: 134; Borsa: Vrasag ); 1240: veri iobagiones sancti regis … in comitatu … Posoniensi de generacione Ethuruh sunt decem mansiones … Sebec, Othus, Mortunus, Iacobus, Elias, Orsag, Othmar, Ethuruh, Clemens et Texe (CDES II: 51). – Cf. Orassag, Urzac¹

 

Urzac 1211: In villa Belen … ioubagiones: Gombos, filius Vrzac cum _liis suis Bata, Baga, Bolt (PRT X: 507). – Cf. Ursag²

 

Orassag 1202.1203/cr 1500: Jobagionum nomina: Mopad cum duobus, Petrus, Benes cum uno, Orassag vum uno, Peter cum uno (LK 1962: 213). – Cf. Arazag, Ursag³

 

¹ Fehértói i. m. 783–784. o.

² Uo. 784. o.

³ Uo. 605. o.

 

 

Vagyis Fehértói szerint az Arazag valószínűleg azonos az Orassaggal, amelynek megfelelőjeként viszont az Ursag, Orsag és Urzac jöhet számításba (cf. = confer = vö.)

 

 

 

TESz:

 

1138: vršag

1195: uruzag

1395: orzag

 

 

„...alapszava az úr főnév uru előzménye, képzője a -ság, -ség névszóképzőnek -szág alakja, amely jószág szavunkban is megőrződött. Eszerint az ország az uraság változata. E származás fő bizonyítéka az uruszág alakváltozat és a 2. jelentés. Az 1. jelentés szintén az – uralkodó, törzsfő, vezér megszólításaként is alkalmazott – úr alapszó mellett tanúskodik, tkp. 'az a terület, melyre valakinek az uralma kiterjed'; vö. bánság, hercegség stb.”