Ezt én is tanúsíthatom. Beninben pl. a mai napig árulnak kézzel hajtós varrógépet, mely egy századfordulós singer 1:1-es másolata (beleértve még a virágmintás díszítést is), továbbá ugyanitt kontrafékes parasztbiciklit rudazatos lső fékkel és 12V-os dinamóval, szintén századfordulós termék reprodukciója. Természetesen mindkettő kínai gyártmányú.

Indiában is vígan készítik még a hetvenes évek jawa-350-s motorbiciklijét Yezdi márkanéven, valamint egy ötvns évekből fennmaradt Royal Enfild típus is gyártás alatt van. Akárcsak a Blorussziában az Izs motorbicikli és Toglliatiban a kockalada. Ezekre a termékekre mind van kereslet a fejlődő országokban, ahol a sajátságos helyi viszonyok között az űrtechnikás fogyasztói termékeidnek semmi hasznát sem veszed.

És azért egy India vagy Afrika nem lebecsülendő piac!

Egyszrűen az volt az égbe kiáltó szűklátókörű bornírtság, amikor antallék kitalálták, hogy a magyar iparnak nyugat-európában kell értéksíteni termékeit, vagy meg kell szűnnie. S miközben sorra számolták fel a gyárainkat, a kínaiak röhögve megtalálták azokat a piacokat, amelyek nem hogy nem igénylik a csúcstechnológiát, hanem -életformájuk és társadalmi viszonyaik elmaradottságából adódóan - a hagyományos, európában már túlhaladott iparcikkeket keresik. És amíg itthon beolvasztották a csepel varrógépgyár szerszámait, addig a kínaiak drága pénzen új üzemet plántáltak az egykori csepel varrógéphez hasonló termék sorozatgyártására, és betegr kersték magukat vele.