Sziasztok! Szóval képesek voltunk már arra, hogy a legvacakabb helyen is megtaláljuk az aranyat, nem volt más hátra, mint felkutatni az ország kitermelésre alkalmas aranymosó helyeit. Hátizsákba, táskába bepakol, biciklire pattan, kiteker a vasútállomásra, majd néhány óra zötykölődés után vonatról lepattan, biciklire felpattan és kiteker az ”aranypartra”. A terület feltérképezése a legapróbb részletekig kidolgozott, összefüggő rendszer alapján történt, azaz egyenesen előre, végig a parton oszt hátha belelépünk valamibe. Félóra gyaloglás és félkiló szúnyog után jutottunk oda, hogy az első ”gyanús” helyen lapátpróbát végezzünk. Megdöbbentő, rekord eredmény született: 35-50 szemcse, ilyen még nem volt a aranyász pályafutásunk alatt (persze tudtuk, hogy ez igen kevés és a dolog 60 szemcsétől indul, a jó helyek meg 100, de inkább150 felettiek). Komoly dilemma előtt álltunk mosni vagy tovább kutatni, haver úgy döntött mossunk – sajnos, csak szérkénk volt –, majd később folytatjuk a kutatást, így talán kitermeljük az útiköltséget. Én hordtam egy kupacra az anyagot aranyász kolléga pedig dúsította szérkével. Miután gyorsan összehordtam az anyagot maradt időm tovább kutatni a parton. Néhány száz méterrel odébb sétálva különleges élményben volt részem - beleléptem, nem is akárhogy jó mélyen, mert ameddig a szem ellátott -persze kissé rövid látó vagyok- arany, arany, legalább is aranytartalmú anyag. Villámgyorsan költözés az új ”táborba”, majd aranynézés, számolás: 50-60-70 szemcse és tovább, 100-120-150 és tovább, szóval kurva sok. Abbahagytuk a számolást, mert tudtuk, hogy ezt a helyet kerestük éveken át, most már semmi kétségünk sem volt, hogy ez itt maga az Eldoradó. ( aranyláz!)