Bocs hosszu lesz, akit nem érdekli - ugrás.....:-)

 

A Video 8-as megjelenéséig házi használatra nem igen volt más kazetta csak a VHS. Az meg nagy volt (amig ki nem ötlötték a VHC-C-t ami egy kicsivel kisebb volt).

Ezzel a kamerákkal készültek anno az esküvöi felvételek meg egyébb dolgok (a szalag 180-240 percet tudott a kamerában!!!!).

Sajnos a VHS szalag idöstabilitása annyira csapnivalo, hogy akkortályt még egy profi TV portájára sem lehetett volna vele bejutni. (Akkoriban egy TBC - time base korrektor kb. 100-ezer dollárba, márkába került, igy sok TV-nek csak 1-2 ilyen doboza volt a nemzetközi vonalak rendbetételére. Senkinek nem jutott volna az eszébe, hogy egy VHS szalaggal szorakozzon.

Itt - ott megprobálkoztak mindenféle alternativ garázs TV-k az ilyen alapanyag felhasználásával, de az eredmény csapnivalo volt  (még most is találhatsz néhány görög, olasz meg arab reklámadot a müholdakon, ahol kb. ilyen szalagrol megy a müsor - ugy is néz ki).

A másik dolog, hogy akkoriban nem voltak NLE, azaz nem volt vágo PC, igy az anyagot csak videomagnorol videomagnora lehett volna vágni, ha lett volna egy megbizhato és szinkronizálhato VHS player + recorder. Nem volt. Igy a vágások rosszak, bizonytalanok voltak az effektusok hiányárol nem is beszélve (átmenet, áttünés elképzelhetetlen volt két VHS magno jelenetei között az idöhibák miatt).

 

A félprofik sem igen szerették a rossz képminöség és fent emlitett okok miatt, igy azok inkább filmet használtak (16 mm), és azt aránylag profi modon és olcson fel tudták dolgozni.

 

A Sony Hi8-as formátuma is elég kicsi elörelöépés volt a VHS-hez képest. A Hi8- formátumhoz már voltak szinkronizálhato (drága) magnok, és volt hozzá jo editor is, az egyetlen komolyabb probléma az volt, hogy a Hi8 PAL anyagot, ha jol emlékszem csak 4 (8 field) képenként lehetett hiba nélkül vágni, ami eléggé komolytalanná tette a munkát. (Valamilyen müszaki oka volt, de most hasbol már nem emlékszem pontosan, hogy mi).

 

Ami viszont kimondottan jo volt a Sony (de a többiek is) mindent beleadtak, hogy a Hi8-asnak jo képe legyen (és az is lett - én sok Hi8-as kazettát digitalizáltam és meg ma is jo a kapott kép!). Igy a Hi8-as kazetta aránylag kibirta a 2-3 másolást (ami a VHS esetében, de még az S-VHS esetében is majdnem élvezhetetlenné tette az anyagot).

 

A SONY félprofi (cserélhetö lencséjü, szinkronizálhato) Hi8-as kamerát is gyártott. A felhasználoknak iskolákat, korházakat és egyébb ipari és oktatási felhasználokat jelölt meg. Itt a lényeg azon volt, hogy azonnal látni lehetett a felvételt (nem kellett a laborra várni mint a film esetében).

 

Az igazi áttörés valojában a DV megjelenésevel történt, mert ennek a formátumnak már profi stabilitása lett, és közben a pc-k és felfejlödtek a feladathoz. (Az elsö AVIDok a 90-es években jelentek meg mifelénk, és egy-egy 20-30 perces film renderelése gyakran 10-30 orát igényelt!).

Igy ez a nyersanyag már bekerülhetett a TV-be és persze az ottani öreg gárda is közben felhigult, és egyre jobban süllyedt a müszaki igény. (A 70-es -80-s években egész laboratoriumot tartott fenn  minden neves TV, ahol valamennyi idegen anyagot a legjobb szakemberek a legdrágább müszerekkel minösítették, mielött az valamelyik szerkesztö kezébe kerülhetett, mert az elvileg minden felhasznált volna, ami egy kicsit több volt mint a szines Rubin TV alig láthato képalkotása....).

 

Az árak egy egész mást jelentettek akkortályban. Egy VHS magno hazai átlagfizetést alapul véve kb. 1 éves jövedelemnek felet meg. A kazettákat sem adták olcson.

 

Egy kamera az asztali magnonak az 5x-10x-sébe került. A félprofi Hi8-as (sajnos a VHS-ekkel soha nem foglalkoztam komolyabban) kb. 15-20000 DM-nél kezdödött. A legolcsobb 1/2 collos objektiv csak a 90-es években jelent meg akkor is kb. 5-6 ezer DM-ért! Ez akkoriban rengeteg pénz volt!

 

Az áttörést itt is a vámpolitika változása meg az videotechnika hatalmas árzuhanása jelentette a 90-es évek elején, és igy lettek egyre inkább elérhetöek.

S ha összeveted a mai legolcsobb félprofi DV kamera árait az akkoriakkal akkor megérted hogy mekkorát változtak az árak. A nyugati átlagkeresetek 3-4x-reséért kapsz már egy cserélhetö lencsés félprofi kamerát.

Ez láthato a házi kamerák esetében - ma egy jo kamerát kapsz néhány 100 euroért, mintegy 5-7 éve ennek a dupláját 3x-sát kérték ugyanilyen minöségü kameráért.

 

Na ennyi a videotörténelemböl.