Az örvény két jellemzője, hogy kiterjedt, ugyanakkor a hatáscentruma pontszerű.

Mintha hallottam volna ezeket a tulajdonságokat valahol máshol is.  ,-)

Szerintem is egy részecske a kiindulási pont. De hogy egy van, az igy nem igaz. Ha ezt gerjesztjük, akkor az már egy másik részecske lesz más tulajdonságokkal.

Valahol iszugyinak is igaza van, mert a kvarkokat fel lehet fogni olyan elektronoknak, amik kicsit bele vannal süllyedve a vákuumba(éterbe? ja az nincs). Emiatt látszanak 1/3 vagy 2/3 töltésűnek, és emiatt lehet nagyobb a tömegük, mert a vákuum részecskéihez(a virtuálisakhoz) jobban kötődnek, emiatt nehezebb őket gyorsítani.

Ez az első részecske,az elektron,  a szuperfolyékony vákum első gerjesztett állapota lehet. A dolog a kvarkoknál bonyolódik. Hogyan kaphat egy örvény olyan szabadsági fokokat, mint a kvarkok szinei?

Hogy a témánál maradjunk. A gravitáló tömeg nem mérvadó akkor,ha definiálni akajuk a tömeg mibenlétét, mert minden anyagfajtán ugyanakkora gyorsulás keletkezik. A gravitációt modellezhetjük, mint egyszerű bozon-elhajlást változó sűrűségű vákuumban.

A tömeget az anyag és a foton kapcsolata hozza létre. Erre mindenki rávágja, hogy vannak elektromosan semleges részecskék. Nincs semleges lepton, se kvark ! Amikor egy részecske tömegét mérjük, mindig egy elektromos és/vagy mágneses térhez való viszonyát vizsgáljuk. Ehhez még hozzá kell venni a részecske és a vákuum között fennálló kapcsolatot, ami módosítja a tömeget.

Ha több összetevő van, mint például egy mezonban vagy barionban, akkor ez a kötés is beleszámít a tömeg értékébe. Minél nagyobb energiaértékű a tömeg, annál jobban ki van emelve a vákuumból az anyag, vagyis annál gyengébb a benne lévő kötés, egyre instabilabb lesz a részecske. A legerőssebb kötés a vákuumban van.