A kettősingánál exp(i szer omega t) és exp(i szer omega t).Ezekből jön ki,hogy a kettősinga amplitúdója sinusosan(a másik ingáé cosinusosan) változik,az energicsere sinusnégyzetesen(a másiké cosinusnégyzetesen) változik.Komplex exponenciális függvényekből a sinusfüggyvényt ki lehetne hozni.Ha a bázisvektor együtthatója felel meg az amplitúdónak,az energia az amplitúdó abszólutérték négyzetének,vagyis a valószínűségnek(ez a kifejezés félreértésből ered,mert szó sincs tényleges valószínűségről),akkor ezt a valószínűségcserét hintázásnak nevezzük.Hogy a két módus aránya változhat a Hamilton-mátrix(2 szer 2-es) átlos elemével arányos.Ez kódolja magába az alagúeffektúst.A hintázás egy adott pillantaban a bázisegyütthatók("valószínűségi amplitúdok") bizonytalanságát okozza.Ez a határozatlansági reláció alapja.

Ha nem rakták volna be a Schrödinger egyenletbe az 1/i képzetes egységet,akkor valós exponenciális függvényekből sinushiperbolikust lehetne kihozni,nem lenne hintázás,nem lenne algúteffektús,nem lenne határozatlansági reláció.Az az kérdés,hogy van-e ennek köze ahhoz,hogy az áramlástannak is van egy komplex áramlás fejezete?Mert bármely áramlás felbontható olyan infinitezimális kis szeletekre,amelyek síkbeli áramlásnak tekinthető.