A XIX. század közepén még a szlovákok többsége sem tette fel ezt a kérdést.

Ez az igény akkoriban még csak nagyon haloványan jelent meg az értelmiségiek között, ráadásul ott sem egységesen. Az pedig ugye tudott, hogy az értelmiség jócskán kevesebb létszámban volt jelen egy társadalomban, mint azok, akik nem tartoztak ehhez a körhöz.

Stúrék nem voltak képesek a saját ügyük pártjára állitani 10 embernél többet hosszas agitáció után sem. Ez nekem nagyon nem úgy tűnik, hogy az egészséges szlovák emberek többségében megfogalmazódott volna, hogy ő miért is lenne magyar, ha egyszer szlovák?

Én úgy tudtam, hogy a Habsburgok nem osztrák császárnak voltak megkoronázva akkoriban a Magyar királyságban, hanem magyar királynak. Ameddig magyar királynak voltak koronázva nemigen hiszem, hogy beszélhetünk osztrákok általi elfogalásról, elhóditásról. (na azt most kihagyom, hogy mikortól is beszélhetünk osztrákokról - mert ebbe nálam is belekötöttek annak idején:-)

Ha jól tudom, II. József volt az, aki nem kivánta magát magyar királynak koronázni. Javitsatok ki, ha rosszul tudom. Ez meg már az 1700-as évek legvége.