Kicsit hézagos vagyok ma, de Malackám (7 és fél éves leány típusú gyermekem) kissé beteg, így itthon vagyok vele. Tegnap a párom maradt itthon, ma én. Mikor ez először fordult elő és betelefonált a dolgozójába, hogy bocs, ma ő a gyerekes, picit furcsán néztek rá a férfikollégák, de azóta hozzáedződtek. A párom az első naptól fürdette Malackát, tette tisztába, stb. Aztán gyakran ő hozta/hozza haza bölcsiből, óviból, suliból. Nagyon meg6ó látvány, amint a nagy lakli ember kézenfogva andalog hazafelé a kicsivel, bevásárolnak, közben megbeszélik az élet nagy dolgait. A zuram ettől - ha lehet - még férfiasabbá vált számomra. Gyönyörű, amikor a kislányával cirmog! Néha még féltékeny is vagyok rájuk!
Nálunk is szóba került, hogy esetleg ő marad GYES-en, de aztán máshogy alakult.
Még az is előferdül, hogy azzal a két szép, erős férfikezével mosogatóvízbe nyúl! Sőt, kimos. Nem mondom, néha lázad, de nem a férfiasság látszatának hiánya miatt, hanem merő lustaságból!
Uraim: férfiatlan-e a házimunka?