Na figyusz Hölgyeim!
Jómagam mivel már a szülésnél is bennt voltam és férfiasan helytálltam. A nőgyógyásszal vállvetve segítettük a világra a gyermekem! ( Azért a gátmetszést szakaszisztens végezte..) Szóval akkor és ott én azt a következtetést vontam le, hogy mivel a feleségem a szülésnél megszenvedett a gyerekért, az elkövetkezendő időben ne maradjon rá minden a gyerekkel kapcs_ban. A szoptatási időszakban én ébresztettem a asszonyt és tettem tisztába a gyermekem. Sőt az első két nap kivételével én fürdettem. -> Addig nem fértem a gyerekhez az anyóstól és a saját anyámtól!! <-
Szóval a gyereket az asszony addig szoptatta ameddíg csak bírta. Persze erre én is bátorítottam! ( Sok nő azt mondogatja, hogy rondák lesznek a mellei, meg stb. Pedig akkor aztán nem kell ám szilikon betét!! )
Amikor átállt a gyerek más kajákra, onnéttól kezdve az apa is tud etetni! No most mindjárt folytatom, mert jött hozzám egy paciens!