Virradat!

  Biztosítalak, hogy mielőtt belekóstoltam volna a katonáskodásba, szóról-szóra ugyanez volt a véleményem (előítéletem?) a sorkatonai szolgálatról, mint amit a 309. hozzászólásodban leírsz. De nekem, veled ellentétben, be kellett vonulnom.

 Nem ismerlek annyira, hogy el tudnám dönteni, melyikünk járt jobban. Énrám nagyon rámfért a "férfiasítás". Azelőtt álmodozó, ábrándozó, egy-egy gyönyörű versen elérzékenyülő kissrác voltam, akit mégis, érdekes módon, kerültek a lányok (azóta persze tudom, hogy azért, mert a nők többségének a biológiai programjában nem létezik ez a férfi(?)tipus).

 Leszerelés után gyökeresen változott a helyzet. Mert addigra megismertem a képességeimet, és a határokat is, és ez a magabiztosság valahogy megjelent rajtam. Hosszútávú kapcsolataim lettek, mert megtanultam elviselhető is lenni.

   Pedig nem szépültem a másfél év alatt! :-))

  A kiragadott példa valóban rosz volt. Igaz, bárki megteheti, hogy fél négykor felkel, azért, hogy a pusztában minden második reggel heteken keresztül elgyönyörködjön a napfelkeltében. Ehhez nem kell katonának lennie. Vagy két hétig sátorban lakik a határban, minusz tíz fokban, 30 cm-es hóban. És szarvas is van az állatkertben, meg lehet nézni. Egyébként valamennyire figyelemmel kiséred a dolgokat, látom, mert tényleg volt rendszeresítve gépkarabély, AK-1 volt a neve, de nekem akkor AMD 65-ös deszantgéppisztoly volt a kezemben.