Tónikám, a világ már csak olyan, hogy a fejlődés lépcsőit nem lehet átugrabugrálni, - lehet esetleg egy kicsivel nagyobbakat lépni az átlagosnál, de a folyamatok kikövetelik a maguk idejét és fázisait.

Nem egy nagy érdem, hogy Angliában már túl voltak az ipari forradalmon, amikor az orosz bojár előtt ott hajlongott a muzsik és a magyar nemes előtt a jobbágy, - ez az állapot nem csak gazdasági helyzetet jelentett, hanem kulturát, szemléletet és alkalmazkodóképességet, továbbá a jövőt is.

Nálunk egy Ganz vagy egy Goldberger, egy Chorin nem követendő példa volt, nálunk még ma is szinte szégyen gazdagnak lenni, és ez az amiatt a mi társadalmunk ilyen ambivalens módon szemléli izgalmi állapotának sajnálatos mai következményeit, és képtelen meghallani az idők szavát; a saját köldökét nézegetve mereng egy általa kitalált múltba, - szánalmas.

Az oroszokról meg csak annyit: nem volt tőkéjük.

Most van.

:O)))