Valoban igy van. Nem csak benne fogom siratni, hanem egy eletre magamban is, hiszen kötödöm hozza. Ö a Down szindroma melle kapott egy sulyos szivbillentyuproblemat is. Nincs jogom szenvedesre itelni es mi is elgondolkodtunk azon, mi lenne vele, ha mi mar nem vagyunk. Mi lenne a testvereivel? Hiszen az ö felelösegukke is valna. Van-e jogunk erre itelni öket es öt, a kicsit... Mara eldöntöttuk, hogy az abortusz mellett döntunk. Minden percben siratjuk, megsem dönthetunk maskent. Hogy vallalunk-e ujabb jövevenyt? En tennem. A ferjem kizartnak tartja. Van a csaladban egy Down szindromas fiucska. 18-eves es 3 eves gyermek szintjet sem eri el. Majdnem suket, alig lat. A csalad rament erre a nehez keresztre. Az edesanya imadja fiat, s mert fogyatekos ezerszeresen probal megadni neki mindent, beleertve szeretetet is. Közben eszrevetlenul a masik ket egeszseges gyermek hatterbe szorult. Egyikuk  talpon maradt, a masik elzullött. A beteg fiu semmit nem tud ezekröl, el a sajat kicsi vattaval belelt vilagaban. Par eve eljutottak addig, hogy nem kell pelenkazni. Hatalmas dolog ez eseteben. En keptelen lennek vegignezni ezt a sajat gyerekem eseteben. Masenal is megvisel, de a sajatommal kizart, hogy ep esszel kibirnam. Önzö vagyok? Lehet. De önzö modon inkabb leszek gyilkosa magzatomnak, minthogy egy szenvedesekkel teli, majd magånyos eletre iteljem.