Goosnargh Creative Commons License 2008.02.06 0 0 156
Én is a füveskönyvvel kezdtem pár éve. Első elolvasáskor, egy-egy maxima után sokszor gondoltam azt dühösen, hogy mit képzel már ez az ember magáról, hogy itt katergórikusan kijelentgeti mi is a frankó ...

Ezután további maximák következtek , a 2004-ben gyűjteményben megjelent
Négy Évszak, Ég és Föld, Só és Bors és egyéb máshol meg nem jelent írások.
És kezdtem lassan ráérezni az ízére!

Napló 43-44 és 45 majd a Polgár vallomásai.
A Polgár Vallomásai után én már érzem, hogy mire mondja ki a tuti-t.
Mennyi élettapasztalat van már mögötte mire elkezdődik a második világháború...

Milyen családba, rokonságba, osztályba született és mimindent látott már negyvenéves korára.

Mostanában a 46-os naplót olvasom és szeretném így folytatni a 89-esig.

Ami miatt még nagyon szeretem, hogy sokszor kedvet kapok az elolvasásának ahhoz amit ő olvasott. Miatta olvasok Goethét, miatta vettem meg a Szent Lajos Király hídját.

Nekem Márai egy művelt európai ember, akit én nem istenítek, de nagyon szívesen ülök le mellé. Jó lett volna ismerni személyesen, de nem mint rajongó olvasó ...



" Milyen okos, színes, művelt, érző ez az ember!
Lelkesedve kezdek beszélgetni vele. Pontosan felelget, jó helyen nevet, a megfelelő fordulatnál komolyodik el. Iparkodom, minden képességem összeszedem, nyilat teszek az íjra, vigyázok, hogy ne csináljak hibát: szívdobogva remélem, hogy ő az az ember, pontosabban, ő is az a fajta ember.
De negyedóra múltán észreveszem, hogy mégsem ő az az ember. Miért? Nem tudom. Éppen olyan művelt, okos, színes és érző, mint volt negyedóra előtt. Még mindig jó helyen nevet és komolyodik el - de én közben megtudtam, hogy elérkeztünk a határhoz, ahol nem tud tovább követni, ahol nincs hallása többé számomra, ahol süket és vak velem szemben, ahol minden szavam mintha falba koppanna.
Ezért elhallgatok, rosszkedvűen. Ő is hallgat, gyanakodva. Aztán kezet rázunk, s mindenki megy a dolgára."