Robert Graves ezeket írja a hunokról " Vitéz Belizár" címü müvében...

 

Többféle hunt ismerünk, fehér hun, masszageta, heruliánus, bulgáriai hun. A heruliá-nusok felvették a kereszténységet.

A hunok búzaszínüek, ferde mélyen ülő szemük mindig vörös a portól és széltől.

Orruk kicsi, nem feltönő, arcra kövérek, sima fekete hajukat elől levágják, a fülüknél befonva viselik hátul pedig hosszan lelógatják.  Lábuk kicsi befelé hajló karjuk igen erős. 

Lovaik húsz méföldet tudnak megállás nélkül egy iramban vágtatni.

A földet nem művelik, gabonájukat vagy csere vagy sarcként kapják. Fő frissitőjük a kancatej, amit kumisznak hívnak, ezt frissen vagy írónak savanyítva isznak, vagy pedig megerjesztik és akkor a részegítő ital neve "kvasz".

A tiszta víztől írtóznak.Vaddal és lóhussal táplálkoznak, mert a szarvasmarha és a sertés elpusztul a sztyeppei szélben. A húst só nélkül szárítják a napon.

A civilizált emberek szemében undorítóak mert lóhúst esznek.

Sportjuk a lóhátról való birkózás. Veszekedő természetüek, de ha két ember összeakaszkodik nincs harmadik aki közbeavatkozna.

A gyilkosságot halállal büntetik ...ugyanigy a fajtalankodást, házasságtörést, tábortüzbe való vizelést.

Igen mocskosak, nem mosakodnak,arcukat lótrágyával kenik.

A kék eget imádják, mágusaik vannak és félnek a villámlástól és menydörgéstől.

Házasságot csak szinlelt  lányrablás utján kötnek.

Fegyverik az íj, lándzsa és a széles pengéjü kard. Csatában a nemesek páncéllal kirakott bőrkabátot viselnek, de csak amellükön, mert a hátul viselt páncél gyávaságnak számít.

Teljesen érthetettlen nyelven beszélnek, ugy csipognak mint a madarak.