Roman Ghirshman (i. m. 250–251. o.):

 

„A frontalitás törvényének szigorú alkalmazása a párthus művészet egyik olyan sajátossága, mely nem jellemző az akhaimenida művészet hivatalos műalkotásaira. Irán kivételével mindenütt keresték ennek a jelenségnek az eredetét. Holott a frontalitás a Felföld művészetében a legelső irániakkal jelent meg …, a szemköztnézetben ábrázolt emberfejek már a szijalki B temető festett edényein, tehát az i. e. 1. évezred elejétől kezdve feltűntek. Ezt fejlesztette tovább, nem sokkal ezután, a loresztáni művészet, ahol már az egész testet szemköztnézetben ábrázolták … És ha az emberábrázolásnak ez a módja nem tartozott is a hivatalos akhaimenida művészet jellegzetességei közé, a gréko-perzsa glip­tika emlékanyaga kellőképpen bizonyítja, hogy az iráni művészetből a fron­talitás törvénye sohasem tűnt el teljesen. A Szászánidák sem adják fel ezt az ősi iráni művészeti hagyományt, mely a szír-mezopotámiai művészek alko­tásainak a közvetítésével továbbterjedve, a bizánci műalkotásokban éri majd el virágkorát.”