Balázsolás

Február bővelkedik a jeles napokban: például az időjósló Gyertyaszentelőt követő Balázs-naphoz is népszokások kötődnek. Már a legrégibb kalendáriumok is számon tartották Balázs püspök napját, aki a kora középkortól a torokbajok orvosaként, az éledezni kezdő növények, a jószág patrónusaként Európa-szerte nagy tiszteletnek örvendett.

Szent Balázs a 3. század második felében élt, és 316 körül szenvedett vértanúhalált. Szülővárosában, az örményországi Szebasztéban eredetileg orvosi gyakorlatot folytatott. Mivel azonban igen vallásos életet élt és a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek behegesztésére is, a következő püspökválasztás alkalmával a város püspökévé választották. Konstantin császár társuralodója, Licinius keresztényüldözései idején Balázs a hívei kérésére egy barlangba menekült, melyet csak gyógyulást kereső beteg vagy sebesült vadállatok látogattak � Balázs az emberek helyett immár az állatokat gyógyította.

Később Agricola helytartó elfogatta és börtönbe zárta a szentet. A börtönben egy haldokló gyermek Szent Balázs imádságára megszabadult a torkán akadt halszálkától (ez szolgáltatta az alapot a ma is ismert Balázs-áldásra: Szent Balázs napján két gyertya között megáldják a hívők torkát). Kivégzése előtt megvesszőzték, majd faállványhoz kötözték, hogy végrehajtsák a társuralkodó parancsát: Licinius úgy rendelkezett, hogy Balázs húsát birkanyíró ollóval szaggassák le a csontjairól, azután fejezzék le. Azt beszélik, sírjánál csodák történtek. Sok csodás közbenjárásáért a 14 segítő szent közé számítják.

Szent Balázs a torokfájásban szenvedők és a birkanyírók védőszentje, de beteg szarvasmarhák gyógyulása végett is hozzá fohászkodnak, az ő nevében megáldott vízzel gyógyítva a barmokat. Pártfogója a diákoknak, az orvosoknak és a muzsikusoknak is. A művészetben birkanyíró ollóval ábrázolják, más képeken vadállatoknak oszt áldást; néha barlangjában látjuk, vadállatok társaságában.

A szent ünnepnapjához fűződő egyik népszokás a ma már alig gyakorolt balázsolás: maskarába öltözött gyerekek csákóval, süveggel a fejükön végigjárták a falut, új diákokat toboroztak és adományokat szedtek, ami a tanítók, iskolamesterek jövedelemkiegészítését szolgálta. Szintén balázsolásként ismert az a szokás, melynek során a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt elűzzék.