A Pemák a kiviteli terv elkészíttetése után kérte a becslést, hogy be tudják rakni az idei keretbe. Aztán jött a NIF Zrt. Lassan egy tervet engedélyeztetni egy expedícióval ér fel. A mérnöki része 30 %, az ügyintézés, bürokrácia, aktatologatás 70 %. Amúgy becslést minimum alapos tanulmányterv elkészítése után szoktunk adni, ahol lehetőleg alaposan körbejárjuk az ügyet (közműüzemeltetők, telekszomszédok, megbízó igényei, kezelők stb.). Bár a multik szeretnének egyből tudni mindent, terv nélkül. Ha alacsonyabb becslést adsz és megrendelik, akkor később baj van, mert miért kerül a duplájába. Ha a saját biztonságod okán magasabb becslést adsz, akkor hisztiznek, miért kerül ennyibe. És esetleg elállnak az építtetéstől. Bár sokszor kényszerítve vannak, ami jó.

A másik dologban egyetértünk. Sokszor nem a "mérnök" határozza meg a feladatot, hanem a politikus, a polgármester, a hivatali ember. Aztán, ha baj van és nem úgy működik, ahogy kellene, akkor jön (néha túl későn) a mérnök. Pedig milyen egyszerű is volna, ha mindenki azzal foglalkozna, amihez ért, ami a szakmája és az a többiek el is fogadnák. De ez sokszor nem így van. Így megmarad Benned, bennem a lelkiismeretfurdalás, hogy lehetett volna másképp is. Hazánkban a mérnök már azért más megítélés alá esik, mint 10-15 éve, de még nagyon messze vagyunk egy "jogásztól, "közgazdásztól". "Nyugaton" ez persze, mint minden más, nem így van.