Természetesen jól jönne a segítség, nem vitás részemről sem. De miután tapasztalta, hogy nem túl könnyen jut hozzá és tapasztalta, hogy egy súlyos probléma újabb kedvenc életébe került, tán csak tesz annyit az ember, hogy elkezdi kutatni, hogyan oldhatja/előzheti meg legalább részben a problémáját ill. annak ismétlődését. (vagy bennem a hiba, azaz természetellenes volna, hogy ha valamely téren alulinformált vagyok, akkor a tényt felismerve azonnal igyekszem változtatni a helyzeten?!)
Lehet, hogy kell --pontosabban jár-- kezelés és nem kapom, de akkor meg annak nézek utána, hogy jogorvoslatra van-e mód, azaz a mulasztás miatti számonkérésre?

A laikus álattartásnak pedig cseppet sem vagyok híve, ez szvsz nem elfogadható érv: az, aki pl. egy ebet úgy vesz a családjához, hogy annak megfelelő körülményeket, napi időráfordítást, stb stb biztosítani nem tud (1) mert nincs ezekkel tisztában, vagy (2) mert nem engedheti meg magának, valamilyen szinten állatkínzást követ el.