Üdv,

 

Sajnos csak most van időm rá, hogy a rengeteg, szerintem szándékosan téves állításodat megcáfoljam.

 

De előtte nézzük, hogyan és miként szóltad el magad.

 

Ez az országgyűlés készítette elő azokat a változásokat, amelyekre ma oly büszkén mutogattok, pedig közötök nincs hozzá, - 85-89 között dicső eleitek még otthon fostak a jövőtől és a tenyerüket nyujtogatták...

 

Nos, szépen feloszottad a társadalmat. Nyilván a "ti" a demokráciát tisztelők köre, azok, akik egyrészt valóban a demokráciát akarták megteremteni és azok, akik szerint a demokrácia (a valódi demokrácia) a legjobb rendszer. És akkor nyilván van a "mi" is....no, ha a "ti" kifejezést rám és a hozzám hasonlókra értetted, akkor a "mi" nyilván azokra vonatkozik, akik szerint nem volt jó a rendszerváltás, "Kádár idején jobb volt" meg hasonlók. Jól értem, hogy te az utóbbiba sorolod magad?

 

Most pedig nézzük a hsz-odat.

 

nevezetesen azt, hogy választási lehetőséget kívánt felkínálni a társadalmi fejlődés útját eltérően képzelő olyan személyek között, akik nem vonták kétségbe az alapdogmákat (társ. tulajdon, munkásosztály vezető szerepe)

 

1. Mint elismerted, a Parlamentnek nem volt igazából hatalma de facto. Az, hogy 89 tájékán kicsit megnőtt a szerepe, az a diktatúra hanyatlása miatt volt.

2, Milyen választás az, ha két kommunista közül lehet választani?

3. Valóban bekerült egy-két olyan képviselő, akit nem szívesen látott egyébként a hatalom (pl. Király), de az igazi ellenzékiek, a szamizdatosok köréből a képviselőjelöltségre aspiráló embereket el sem engedték indulni.

 

viszont azt meg részedről lenne ostobaság kétségbe vonni, hogy a döntések túlnyomó többségét széleskörű társadalmi vita előzte meg.

 

Mondjál már olyan nagyszabású, komoly kérdést, ahol valóban volt érdemi társadalmi vita. Nem lehetett, ugyanis nem voltak civil szervezetek, nem voltak a párttól független fórumok, amelyeken keresztül a társadalom egyes csoportjai artikulálhatták volna a véleményüket.

 

A Hazafias Népfront egyébként nem azt a célt szolgálta, amelyet te elképzelsz, hanem azokat az embereket kívánta bevonni a politikai életbe, akik ideológiai vagy más megfontolásból nem akartak az egypárt keretei között politizálni, ezért hát ezen a szervezeten belül nyílt számukra fórum, ahol kifejthették a véleményüket az ország problémáiról.

 

A népfront a "választások" idején működő szervezet volt. De mondjál egy olyan eseményt, amikor a népfront véleménye eltért a pártétól.

 

Stumpf meg Mikola meg azért került ide,

 

szerintem azért, mert kibújt a szög a zsákból. Klasszikus bolsi duma, hogy "ott is vannak exkomcsik". Ami részben - sajnos - igaz, de itt is tetten érhető a csúsztatásod, mivel a valóban politikai pozíciókat vállalókat összemosod pl. Antall-lal, akit pont politikai okok miatt száműztek egy kis vidéki könyvtárba.

 

Az, hogy valamelyik társadalmi rendszer neked nem tetszik, még nem jelenti azt, hogy egy adott politikai - társadalmi helyzetben ne felelne meg jobban az adott országnak, mint a parlamentáris demokrácia.

Példának most csak két országot említenék: Afganisztánt meg Irakot.

Hiába próbálnak az amerikaiak meghonosítani egy olyan modellt ... Nem lehet a fejlődésben lépcsőket kihagyni, átugrani, - ez mindíg megbosszulja magát és az inga visszaleng a pálya másik széléig, -

 

Egyre jobban elmész a fantasy felé. Mármint a példáid egyre abszurdabbakká válnak, hiszen valóban nehéz az egyes hanis állításaidat okságilag bizonyítani.

 

Jelen esetben pl. arra utalsz, hogy Mo. esetében is az történt, hogy túl nagyot léptünk, vagy ugrottunk a fejlődésben.

A helyzet viszont az, hogy a sok évszázados (rendi, majd polgári) alkotmányosság után 1945-ben lehetőség nyílt a demokrácia megteremtésére. Ez sikerült is volna, ha a kommiunisták (hátuk mögött a SZU-val) nem számolják fel. Ezután következett egy ázsiai típusú diktatúra, amely teljesen idegen volt a magyar hagyományoktól. Majd 90-ben folytatódott, ami 47 tájékán abbamaradt. Nyilván nem zökkenőmentesen.

 

 

(folyt. köv.)