Nekem mindegyik Lem-írás tetszett, ha nem is egyformán: mindegyik kicsit másképp. Közös bennük az, hogy olyan frissítőleg hatott rám az olvasásuk, mintha narancsot ennék, vagy átesnék egy hideg zuhanyon - szellemileg. Mindegyik regénye, novellája, esszéje a kedvencem, és talán megbocsátaná az író, hogy Poe-t is szerettem olvasni...
Van egy novellája, ami eddig nem került szóba: "A maszk". A "Szénanátha" című kötetben. Az számomra hátborzongatóan remek volt, talán azért, mert szokásától eltérően nem scifit, hanem fantasy-t írt Lem. Egyébként nem vagyok oda a fantasy-ért, de az a történet mégis különösen tetszett.