Sőt, a szkíták huzamosabban meg is telepedtek ezeken a transzkaukáziai és kaukázusi vidékeken. Még Xenophón ottjártakor is élt errefelé, a khalüpszok szomszédságában egy szküthinosz nevű nép: "Ezután hét nap alatt ötven paraszangát megtéve, a khalüpszok földjén vonultak keresztül. Ez volt a legbátrabb nép valamennyi közül, amelynek földjén keresztülvonultak, harcba is bocsátkoztak a görögökkel ... Ezután a négy plethron széles Arpaszosz folyóhoz érkeztek, majd négy nap alatt húsz paraszangát megtéve, a szküthinoszok sík földjén vonultak keresztül, és falvakhoz érkeztek; három napig tartózkodtak itt, és élelemmel látták el magukat."1. A görög szerzők ráadásul a khalüpszokat a szkíták közé sorolják2, és a Szürakuszai Nümphodórosz is Szküthiának hívja az ugyanitt élő tibarénoszok hazáját3.
1 Anabaszisz IV, 7, 18; vö. Diodórosz XIV, 29, Stephanus Byzantinus 609
2 „Κάλυβες ἔϑνος Σϰυϑίας οπον ὁ σιδηρὁς γίγνεται”; Apolloniosz Rhodiosz: Argonautika I, 1323 in: Otto Schneider: Callimachea II.; Teubner, Lipcse, 1873, 159. o., fr. 55. c. (Arisztotelész: De mirabilibus auscultationibus 95; Σουδα lexikon, Milétoszi Heszükhiosz, Etymologicum Magnum, Κάλυβοι címszó)
3 „Τιβαρηνοὶ, ἔϑνος Σϰυϑίας”; 15. töredék, in: Carl Müller szerk.: Fragmenta Historico-rum Graecorum, vol. II.; Didot, Párizs, 1848
Sehol egy szál ősindogermán, viszont láthatjuk, hogy a nyelvrokonságot máshogy is meg lehet magyarázni. A parthusok ősei valószínűleg szintén ezekről a transzkaukáziai területekről húzódtak kelet felé a Kaszpi-tó déli partjai mentén, és ez maradt vándorlásuk fő útvonala akkor is, amikor például a Kr. u. VI. század közepén egyes csoportjaik átköltöztek Közép-Európába.
