Milyennincs írta a Nemzeti értékeink története és jelentősége topikban (599. hsz.):
"Most akkor döntsük el, hogy az igazi keresztyén módjára, keresztyény szokások szerint elsőként felkent király megkoronázása aktusával 'létrejött' keresztény állam-orcánkat, vagy a megtelepedők által organikusan 'kialakuló' (ha kell, a szövetség létrejötte óta 'mit sem változó') de pogány állam-orcánkat tartjuk a keresztény Európa felé :))
Egyszerre nem lehet két lovat megülni keresztény államnak lenni, meg ősibbnek lenni 1000-nél. Ill. lehet, csak az rosszul mutat az 'önéletrajzban' :)"
Erre válaszul írtam (600. hsz.):
Mint tudjuk, hunogur (onogur) vezetők is krisztianizáltak itt a Kárpát-medencében. A másik dolog, hogy pl. Gézáról is azt tartja sok akadémikus, hogy a keresztény neve István volt. Csak épp az idegen források által rexként meghatározott Szt. István előtti uralkodóink királyságát nem ismerik el, csökönyösen kitartva a "lefokozott" fejedelem titulusnál...
Hozzátehetjük még ehhez, hogy a világ első keresztény állama Örményország volt, amelynek trónján az I. század közepe óta parthusok ültek. (Nero császár 66-ban erőstette meg méltóságában I. Vologaszész parthus nagykirály fivérét, Tiridatészt.) A parthusokról pedig nagy valószínűséggel állítható, hogy azonosak a VI. században a KM-be költöző hungarus népesség avar komponensével...
Nincs mit szégyellni tehát sem eleink sokféle vallásán, amelyben csak részlegesen kapott helyt a kereszténység a legkorábbi időktől (pl. a tűztisztelet mellett, vö. Euagriosz leírását), sem azon, hogy a középkori európai civilizáció oly sok mindent tanult a parthusoktól.
Majd a 601. hsz.-ban:
A parthus dinasztia 53-ban került hatalomra Arméniában. Az előkelők nagy része is parthus volt.
Euagriosz az európai várkonyok tűztiszteletéről:
„Tisztátalan nép [a hunogurok], egyáltalán nem bírja a hellén nyelvet. Dyrrachium és Athén tartományainál fekszik a földje… »Mi avar népség vagyunk, mindenféle csúszómászók és négylábúak hasonmásait tiszteljük istenekként. Mindezekkel együtt a tűznek, a víznek és kardjainknak mutatunk be áldozatot. Azt hittük harc közben, hogy kezeitekben úgy villognak a fegyverek, mint fáklyák fényei. Magunkon kívül voltunk, azt vélvén, hogy a ti isteneitek vannak ott. Elküldöttünk hát szentélyeinkbe, elhozattuk jelentősebb isteneinket, és azokat állítottuk szembe veletek. Midőn azok a ti előttetek haladó tüzet meglátták, viaszként olvadtak szét«.”
A Szt. Lászlónak tulajdonított I. törvénykönyv, 22. fej.:
"Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek."
603. hsz.:
Géza-István és Vajk-István nagy érdeme, hogy a IX. sz. eleje óta politikai tekintetben partikuláris Kárpát-medencét egy kézben egyesítették (bajuwar segítséggel, melynek ellentételezéseképpen a mai Ausztria területéből kaptak jókora darabokat a bajor sógorok), és az ideológiát is egységesítették a korabeli eu-i trendnek megfelelően.
