Meditáció

 

Támaszkodva, támasz nélkül

gyengülök, erôm alábbhagy -

elbocsátottam a sorsot,

hirnökét  – a túlvilágnak –

 

Bár halálos félelemnek,

vaksi homálya meg nem öl,

támaszkodva, támasz nélkül,

nem veszít el, csak meggyötör -

 

Fénytôl, sötétsége foszt meg,

ám lelkem mégis égbe tör,

mert a tiszta szeretetnek,

nem szab határt a fényözön.

 

Csodát tehet a szeretet,

a lélek gyógyulva árad,

s ha magát föladva enged,

gyógyírja lesz a világnak.

 

Elbocsátottak a dolgok,

új útra küldték lelkemet,

önmaga fölébe röppent,

s szívemre szállt a szeretet –

 

Megfogóztam Istenemben,

a legfôbb jó, mi várt  reám,

nem vágyhattam többre, végül,

megszülte  lelkem, önmagát -

 

Csodát tesz - ki felismeri,

a jóság kincse kell neki,

nem érez mást, csak örömet,

ha megérint a szeretet.