Óperzsa Suguda c. dolgozatában (Antik Tanulmányok XXII/1, 1975) Harmatta rámutat arra, hogy az óperzsa feliratokban a szogdok népneve legkorábban és leggyakrabban suguda alakban fordul elő. Ez a literáció élesen különbözik az említett etnikum nevének más forrásokból előbukkanó alakjától, tekintettel arra, hogy pl. az elámiak šu-ug-dának, a babiloniak su-ug-dunak, a hellének meg Σογδ-nak írták. A -gd- hangkapcsolat egyedül magában a szogdban oldódik még fel -gud-dá, így elképzelhető (bár Harmatta nem emellett foglal állást), hogy innen került át az ejtéskönnyítő u hanggal megtoldott alak a perzsába.

Mindenesetre a népnévnek Harmatta 'égetett, tiszta, szent' jelentését adja, ami szerinte a mágikus tűztisztelettel állhat összefüggésben, hiszen a perzsák (és nyilván a parthusok) hite szerint a tűznek purifikáló szerepe volt.

A kitűnő iranista végezetül egy Σουγδαία nevű várost említ a Krím-félszigetről, amely település nevének etimológiáját már Vasmer is egy hipotetikus alán kifejezéssel összefüggésben vizsgálta.

Felvetődik a kérdés, Szeged városunk nevének és a kelta-ibér Szegeda településnévnek vajon lehet-e kapcsolata Szogdiával és a szogdok népnevével.