Kedves Miklós!

 

Köszönöm a megkeresést. Amit a Szegeda névről tudok, az lényegében a következő. Szegeda egy keltibér (kelta-ibér) nagyváros volt, amelyről több antik forrás beszámol. Neve a helyi érméken Sekeida formában szerepel, hasonlóan Barcinóéhoz, Tarracóéhoz vagy Ilerdáéhoz. (Ezekről a településekről a pénzeken ugyanúgy keltibér betűs feliratok szólnak: Barkeno a mai Barcelona őse; Tarakonsalir > Tarragona; Iltirta/Iltirtasalir > Lérida.) Appianosz szerint lakói a bellik voltak (Iber. 44). A bellik ősi fészke a Perejiles folyócskának, a Jalón egyik mellékfolyójának a partján, a Mara nevű dombon épült, régészetileg ezt Segeda I-nek hívják. Appianosz szerint „nagy és erős város” volt, amely több más szomszédos város és törzs csatlakozásra kényszerítésével növelte hatalmát. Mintegy 40 sztadionnyi hosszúságú fallal övezték, a görög származású történetíró a meghódítottak közül a titthi nevezetű törzset emeli ki. Az 1998-ban induló régészeti feltárások során bebizonyosodott, hogy 17 hektárnyi alapterületével Szegeda az Ibériai-félsziget északi felének legnagyobb városa lehetett a maga korában. Lakói egyebek között szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkoztak – a mag- és levélmaradványok mellett egy kb. 2000 literes szőlőprést is találtak az ásatásokon –, de szívesen fogyasztották a sört is, amire többek között a poharak oxalát-lerakódásai utalnak. A sörfogyasztás erős közel-keleti előzményekre utal, tekintetbe véve, hogy az antik, vagyis a hellenizált-romanizált világban a szeszesitalok közül inkább a bort kedvelték. A város fejlettségét legjobban talán a Mara-hegy keleti oldalán feltárt kétszintes, mintegy 90 m² alapterületű, iszaptéglából épült, Kr. e. V. századi lakóház jelzi, amely négyszögletes volt, és hat helyiségből állt. Az épületeket a közeli folyóból bányászott üledékes kőzetekkel alapozták. Egy másik házban vaskályhát találtak, de a hegytől 600 méterre délre az Appianosz említette fal egyik szakaszát is sikerült azonosítani. Ez a városfal 3, 89 m széles, két oldalról hatalmas mészkövekből építették, és közepes méretű kövekkel töltötték meg. Mindez a murus dacicusra, azaz a dák erődfalazásra emlékeztet bennünket.

 

Kr. e. 153-ban a rómaiak aztán a kelta-ibér várost lerombolták, és a közelben új települést alapítottak ugyanazon a néven. Ezt hívják a régészek Segeda II-nek. A mai Belmonte de Graciánnál található új város római építészeti sajátosságokat mutat, de az etnikai kontinuitást jelzi, hogy a helybéliek továbbra is csak a saját anyanyelvükön és keltibér betűkkel írták a falakra kísérőszövegeiket a rajzaik mellé. Kr. e. 49-ben az új települést is romba döntötte a Caesar-féle polgárháború, és már nem is népesült be többé.

 

Azt nem tudom, hogy az ibér-ligur Szedegón személynévnek van-e valami kapcsolata a Szegeda településnévvel, mindenesetre egy, a franciaországi Languedocban található ibér városkában, Pech Mahóban 1950-ben talált görög nyelvű ólomlevélen, melynek szövegét egy korábbi etruszk feliratra írták (vö. palimpszeszt), a tanúk sorában például említenek egy Szedegón nevű férfit. Ez a szerződés a Kr. e. V. század közepe táján születhetett, és a francia határtól mintegy 35 km-nyire délre fekvő Emporion gyarmatváros lakóival kötötte egy Hérónoiiosz nevű, feltehetően ciprusi kereskedő.