-
W. Somogyi Ágnes: KÉPZŐMŰVÉSZEK ADY ENDRE HALOTTAS ÁGYÁNÁL

(...) 1919. január 27-én Csorba Géza ott állt Ady Endre halottas ágyánál, és rajzolta őt. Két olyan munkáját is ismerjük, amelyek minden bizonnyal ott keletkeztek. (...)
Csorba Géza mindvégig úgy nyerte el a megbízásokat, hogy hivatkozott arra a közfelfogásban túlértékelt tényre, hogy ismerte Adyt. Történelmi, ideológiai változásokkal együtt haladva adott más és más szavakat Ady szájába. Anekdotázó kedve esetenként odáig is vitte, hogy azt állította: ő volt a költő egyetlen bizalmasa, barátja, akire titkait hosszú, egész éjszakákon át tartó beszélgetéseken bízta. "Adyt én ismertem a legjobban" - mondta.139 Talán valóban ismerte, hiszen ismerhette. S talán Ady varázsos személyiségének köszönhető, hogy Csorba e kijelentésig jutott: "Valahogy úgy vagyok vele, mint a hűséges, rajongó és alázatos tanítvány a mesterrel, mint Da Vinci lehetett Krisztussal, akit művészetének minden eszközével igyekezett megközelíteni, hogy teljesen magába zárhassa".140 Ez az önemésztő elkötelezettség az, ami minden megrendelőt, sőt a kritikusok és kommentátorok nagy részét is levette a lábáról. Sajnos, úgy tűnik, nem a művek. Pedig van Csorbának egy igazán sikerült Ady-szobra. Ez a mű a Góg és Magóg fia címen ismert férfiakt.141 Jelzése szerint 1913-ban készült, bár Csorba egy nyilatkozatában142 1914-re tette keletkezését, s a Nemzeti Szalon 1917. júniusi kiállításának katalógusában is ezzel az évszámmal szerepel.143 Soha többet nem sikerült neki ilyen kényes erőt, ilyen megtorpanó lendületet rögzíteni. A szobrász többször elmondta, hogy ez a műve csupán a címadó vers "eszmemenetének szobra",144 és azért nem hasonlít a költőre, mert akkor még nem ismerte őt. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy Ady karakterét és testi megjelenését ez a gátlásoktól mentes, plasztikailag ép munka adja vissza legjobban a Csorba-életműben. Nemcsak az arc, a fej arányait véljük fölismerni, hanem Ady különös testalkatát is, amelyről egyik orvosa is megjegyezte: "Hatalmas,széles vállakon, magas és vastag nyakon, arányosan kis fej... Alsó végtagjai aránytalanul vékonyak voltak, lábai kissé nagyok és nem formásak".145 Móricz pedig mintha a szoborról írta volna: "Atléta formája volt, széles vállú, fekete, mint a finn mítosz őskovácsa: de imbolygó járású, esett fejű, bús magyar, ki Atlaszként viseli e bús hazát."146 (...) Nem tudjuk, mikor készült ez a szobor, de ha nem is hihető, hogy Csorba első munkája,151 még nem modorosan klasszicizáló, nem szépelgő, nem önmagáért való forma. Benne a "Góg és Magóg fiának dacos, határok közé fogott, kirobbanásra érett idegfeszültsége, az izmok hallatlan erőszakos bilincseltségében"152 szervezi az anyagot sajátosan magyar szecessziós szoborrá. Ez a mű Csorba Géza legautentikusabb Ady-szobra. (...)
Későbbi síremlékterve már 1922-es, első gyűjteményes kiállításán153 is szerepelt, így az első dicsérő szavakkal talán ezt is Móricz támogatta: "a költő prometheusi ereje egy világok felett álló filozófus nyugalmával" jut érvényre. A kiállítás idején művét Csorba még köztéri szobornak szánta, "gigantikus, fekete gránitszobrot emelve benne képzeletében a Vátesznek...".154 Végül azonban a monumentum fehér haraszti kő-síremlékké törpült. (...) A programot Csorba 1924-ben a következőkben fejtette ki: "Az egész szobrot úgy gondoltam el: fekete gránitból kifaragva, alányúló talapzattal emelkedne ki az Országház előtt a Duna közepéből. Persze óriási méretekben, úgyhogy sziluettjének felső része a pesti partról nézve föléje emelkedne a budai hegyeknek. Szembe futna vele a zúgó Duna árja".158 Az arca az az óriás, "háromaraszos maszk", stilizált portré lett volna, amely szintén szerepelt a Belvedere kiállításán.158a (...) A merész szecessziós program fokról fokra szelídül: "Később a Margitsziget pesti oldalára gondoltam, mindjárt a beszögellő hídfő tájékán, ahol kevesebb technikai nehézséggel lehetne felállítani, egy kiálló mólórészletre".159
Majd lett belőle síremlék, amelyről 1947-ben Csorba még megjegyezte: kevés költséggel áthelyezhető volna Rákosi Jenő szobra helyére a New York-palota elé.160 De az elkészült mű még a legjobb helyen a temetőben van. (...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-
/Tegnapok és holnapok árján - Tanulmányok Adyról - Petőfi Irodalmi Múzeum és Népművelési Propaganda Iroda, 1977/