„kontraszt a topik címe, és a tartalma között …”:

 – ez olyannyira találó megállapítás, hogy – igaz, kissé más szempontból – az ellenkezője is igaz és való.

T.i. az, hogy mílyt harmóniában lehet egy valakiben – itt, mondjuk, Mriyában – Kosztolányi a maga megdöbbentő versével és, félig se rejtetten, a bugyi félrehúzása, egy kedvesen fölszabadult pisilés.

 

Ámbátor ki tudja … . Amikor a Kosztolányi-házaspár meztelenül fürdött (csak többnyire otthon), akkor odahívták a még alig iskolás-korú gyermeküket, Ádámot, mondván, „tanuljon a gyerek!”. Nos a gyerek a láttotaktól egész életére kiható defektust szerzett, más lelki nyavalyái mellett. Haláláig nem tért magához (írásaiból is tudhatjuk).

S, ha már volt Karinthy, Kosztolányi, hát a harmadik? Babitséknak utóduk nem volt. A Kazinczy-nevű feleség, Török Sophie volt az, akinek a kezdeti írói tehete elszállt – hogy stílusosak légyünk – elysiumi mezőkre.

A Nyugat nagy hősei.

 

Kapcsolat égen-földön semmi, de megemlítek egy másik régi triászt (Koncz – Kovács – Zalatnay).

Heves, kielégületlen vágy gyermekekért - nem szültek-szülhettek.

 

Azért ez valóban pikáns. Kempis Tamás Ágoston-rendi szerzetes XV. századi, Krisztus követése című aszketikus traktátusa állítólag, az évszázadok során, a legnagyobb példányszámban jelent meg a Biblia után (Szerb Antal). Nálunk pedig Pázmány fordította.

 

(Itt most sokszoros elnézést kérek, de nem állhatom meg, hogy ezzel kapcsolatban ne idézzem az érsek ama fordítói programját, mely azután a huszadik század derekáig iránymutató és követendő volt).

Arra törekedett, hogy a fordítás „ne láttatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha először magyar embertűl, magyarul íratott volna”.

S ha már Pázmány és Kempis és szeretet, akkor egy mondat tőlük.

„Szeretet nélkül haszontalan a külső cselekedet: valami pedig szeretetből származik, akármely kicsiny és egyébaránt elvettetett légyen is, mind gyümölcsössé lészen; mert az Isten inkább nézi, minémű indulattal ki mit cselekeszik, hogysem azt, amit cselekeszik”.)

 

 

Jó, hamu a fejemre elkalandozásaim mián, de kérem, a parazsat mellőzzük – koponyámat át ne égesse!

 

 

S, ha már versek és ez a fórum, íme idézettöredékek Apollinaire-től a Júlia kívánságaiból

 

Megvallom, van egy régi álmom

Jaj teljesítsd be irgalom

Nekem egy nyelv kell de nagyon

S neked a fenekem kínálom …

 

Ma föl van tűzve már hajam

A tarkóm közepére kontynak

De ma is jó ha segglukolnak

Mivel az altájam olyan …

 

Az ujjnak mely belé hatol

Csodásabb jegygyűrűje nem lesz …

 

Érzem a nyelved benn te drága

Jaj élvezek már fenemód

 

 

A topik címe: Tartsd vissza!

A magamfajta kezdő férfiember inkább a következő lépésre kíváncsi … .