Igen, hát ez így van!!!!:-)))

Tudod, hosszú történet a miénk, hogy hogyan került hozzánk. A lényeg, hogy nagyon-nagyon szeretjük a kis sárkányt! Elég sok sapist ismerek, mind kedves és szeretetreméltó, mégis úgy érzem, a legszelídebb köztük Csib. Nagyon sokat foglalkozunk vele, ha késő este érek haza, akkor. A baj az, hogy napközben, mikor dolgozunk az édesanyámmal és 4 kishullámossal él együtt. Mami meg már nem fiatal, a hullámos meg nem társaság neki.  Kellene  Csibnek  valami nő. Hát ezen golyózunk állandóan, mert ő már nem fióka korosztály. A párom is nagyon szereti és belátja, hogy ha nem lesz vele senki otthon, az rémes lesz a kismadárnak, mert ahhoz van szokva. Szóval ezen agyalunk állandóan!!:-))) Alakul a "Nőt Csibinek" projekt!!!!:-))))