Másfelől pedig azért is érdekes ez a szöveghely, mert az altziagir pásztorkodás egy jellemző vonásának ecsetelgetése kapcsán bepillantást nyerhetünk a sztyeppei lovas népek gazdálkodásába: ezek vándorlással csupán az év melegebb időszakait, elsősorban a nyarat töltötték, ekkor az állataikat ide-oda terelgették, utána viszont pihenőre vonultak, állandó szállásokra. Nem igaz tehát, hogy nem ismerték az állandó falvakat, városokat, e tekintetben Hérodotosz is csak féligazságot mond. Ibn Ruszta és Gardízí sorai szintúgy csupán a tavaszi-nyári időszakra vonatkoznak: „Sátraik vannak, és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. Bárhova is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, [az uralkodó] kísérőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal.”