Néhány sor

 

Bogát (Judik Etel) pótolni nem lehetett.

Böhm Arankától nemcsak a Verpeléti út, de még a Hadik-kávéház (a mai Gárdonyi-tér saroképülete) is zengett. Noha szent ő se volt – legalábbis Déry Tibor tapasztalata, majd írása szerint (Ítélet nincs).

Ne ítéljük meg őt (hogyan is tehetnénk?). Tragikus történet az övé.

Távolra menekült, majd visszatért honába (közben összetörte magát az öngyilkossági kísérlete közben). Innen deportálták, hogy aztán füstté váljék, szürke levegővé nemesedjék. Hogy egy magyar író özvegye (így kiáltozott, miközben rácsukták a marhavagon ajtaját) így pusztuljon.

Ha jól olvassuk a Capilláriát, az csupa tragikus fájdalom.

 

Egy szeszélyes, irracionális lény.