-
Peter Handke: A KIFORDÍTOTT VILÁG
DIE VERKEHRTE WELT

Arra ébredek fel:
Nem nézek a tárgyakra, és a tárgyak rám néznek,
Nem mozdulok, és a padló a lábam alatt: mozgat;
Nem nézem magam a tükörben, s a tükörképem megnéz engem;
Nem szólok egy szót se , és kimondanak a szavak.
Az ablakhoz megyek, s máris: nyitva állok.

Felkelve fekszem:
Nem nyitom ki a szememet, de a szemem kinyit engem;
Nem fülelek a zajokra, de a zajok fülelnek rám;
Nem kortyolom a vizet, hanem a víz kortyol engem;
Nem nyúlok a tárgyakért, hanem a tárgyak nyúlnak értem;
Nem vetem le ruháimat, ruháim vetnek le engem;
Nem beszélek be magamnak semmit, minden engem beszél ki;
Odamegyek az ajtóhoz, s a kilincs lenyom.
Felhúzom a redőnyöket: besötétedik,
és hogy levegőt vegyek, a víz alá bukom:

Lépkedek a kőkockás padlón és térdig belesüppedek;
Ott ülök egy kocsi bakján és rakom a lábam: bal-jobb;
Látok egy nőt napernyővel, kiver az éji veríték;
Karom a levegőbe nyújtom, és tüzet fog;
Alma után nyúlok, és belém harapnak;

Mezítláb megyek s úgy érzem: kő van a cipőmben;
Letépem a tapaszt a sebről, és a seb ottmarad a tapaszban;
Újságot vásárolok s átfutnak;
Valakit halálra ijesztek, úgy, hogy eláll a szavam;
Vattát dugok a fülembe s kiabálok;
Szirénaüvöltést hallok, s az úrnapi körmenet vonul előttem;
Kinyitom az esernyőmet, s talpam alatt ég a föld;
Kirohanok a szabadba: letartóztatnak.

Sima padlón botladozom,
tátott szájjal társalgok,
ökölbe-kézzel karmolászok,
éles síppal nevetgélek,
hajamszála-hegyén vérzek,
újságom tárva megfúlok,
jószagú ételeket hányok,
mesélek a jövőről,
beszélek a dolgokhoz,
önmagamon nézek keresztül,
halottakat öldösök.

És látom, hogy a verebek ágyúra lőnek;
és a kétségbeesettek boldogok;
és a csecsemő vágyakozik;
és látom a tejesembert - este:

: hát a postás? kérdi, mi jött;
a prédikátor? felrázzák a szavak;
a kivégzőosztag? a falhoz áll;
és a clown? gránátot dob a nézőtérre;
a gyilkosság? csak a helyszini szemlekor történik meg.

És a temetkezési vállalkozó: futballcsapatát biztatja;
És az államfő merényletet követ el a pékinas ellen;
És a hadvezért elnevezik egy utcáról;
És a természetet megfestik képhűen;
És a pápát állva kiszámolják -

és hallgasd csak! Az óra önmagán kívül jár!
S nézd! A gyertyák, míg leégnek, egyre nőnek!
S hallgasd csak! A kiáltásokat elsuttogják!
S nézd! A szélben a fű megkövül!
S hallgasd csak! a népdalt - bömbölik!
S nézd! A felemelt kar lemutat!
S hallgasd csak! A kérdőjeleket felkiáltják!
S nézd! Az éhező milyen kövér!
És a hó rohad! Nem érzed?

És a pirkadat leszáll,
és egy lábon áll az asztal,
és törökülésben ül a szökevény,
és a villamosmegálló: fent van a legfelső emeleten:

----------------------------------

Hallod! Halálos csend! - Csúcsidőben!

----------------------------------

Felébredve aludtam el
s tűrhetetlen álmomból a szelíd valóságba menekülök
s derűs szívvel dúdolom: ördög-pokol -
hallod, hogy összefut a nyál a számban? egy hullát látok!
-
fordította: Tandori Dezső

/Jelzések - Mai osztrák költők - Európa Könyvkiadó/