A másik tényező pedig, amely a VIII. század végére betetőzte a hungarus hanyatlást, a Kárpát-medence nagyarányú kiszáradása volt. Mindezen okok együttesen vezettek arra, hogy a várkony hatalom a VIII. század végén, IX. század elején nem tudott már ellenállni a frankok keleti és a másfélszáz évvel korábban önállósult bolgár kán északnyugati irányú támdásának.

Györffy György: "A hazai kutatások eddig sem tartották a frank hódításokat olyan súlyúnak, hogy azok az Avar Birodalom azonnali és teljes bukását okozhatták volna. Ezt általában a 792–795 között lezajlott avar belháború, és a keleti országrészt 803–804-ben érintő, Krum kán vezette dunai bolgár támadás számlájára szokták írni. Azonban ezek esetében sem tételezhető fel, hogy a nép teljes kiirtásával jártak volna együtt."

Bóna István: "... Erik friauli dux ... a téli időjárást kihasználva ellenállás nélkül eljutott a védtelen kagáni székhelyig, pontosabban és valószínűbben: valamelyik kagáni székhelyig. A belháború súlyos következményeit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Erik a kincstárat őrizetlenül találta. Szekérre rakatta a drágaságokat, és kényelmesen kivonult velük Avarországból – anélkül, hogy ebben bárki megakadályozta volna; az esemény az avarság belső összeomlásának leglátványosabb bizonyítéka."