Gondoltam leírom a szülésemet, de szerintem csak tomondatokban tudom:

Jan. 2. este 10.30 Kis pukkanás fent a hasamon, 2 vizes folt a bugyin. A jó vegyész pH papírt kap elo mert a magzatvíz elvileg 8-as. Nem egyértelmu a dolog ezért egy törölközovel a fenekem alatt várok. Apa totál beteg.Jan. 2. este 11.15 alul óriási pukk, dol a víz, nyugodtan fekszem 15 percet. Elindulunk a kórházba. Autóban 2 db fájás. 20 perc alatt a klinikán vagyunk. Szülésznot a szülõszoba riasztja.Férj nem jöhet be. Üres a szülõszoba én vagyok egyedül aznap. Szuleszno megerkezik. Csendben vajúdgatok 3.30-ig. Orvos érkezik. Férj nagyon beöltözve sok maszkkal bejöhetett. Nem kaptam sem EDA-t sem fájdalomcsillapítót. Kb.4 körül mondták hogy jön a kitolás, mindenki elkezdett pörögni. Itt nagyon megkönnyebbültem mert tudtam hogy már nincs sok hátra. Én nem tudom hány tolófájásra bújt ki a babóca, de nem volt annyira vészes mint amire készültem. Közben volt gátmetszés, ami szintén nem tudott meghatni. Aztán szépen a hasamra ültették a kis tojásfejût akinek a fülei teljesen le voltak lapulva. Nagyon kis dagi volt, elõször ordított majd nyitogatta a gyönyörû sötét szemeit. Tudtam, hogy nagy lesz a haja, de hogy a háta is szõrös...Elvitték, majd visszahozták. Olyan erõvel kapta be a cicim azt hittem megõrülök.

Azt hittük sírni fogunk a meghatottságtól, de annyira felfokozott lelkiállapotba kerültünk,hogy ez csak napok múlva jött ki. Egyszerûen nem is fogtuk fel az elején, hogy ez tényleg megtörtént velünk...

Sajnos a férjem látogatni sem tudott nagyon bejönni amíg beteg volt, és 1 méterrõl közelebb nem látta a lányát az elsõ napokban. A nõvérkék nagyon aranyosak voltak, bár brutál kicsi helyen kell dolgozniuk. Csoda, hogy nem kapnak frászt. A mellretevés a vérhólyagok miatt elég döcögõsen ment, de küzdöttünk.

Aztán itthon jöttek a problémák. Mivel aznap ónos eső esett, néhány rokon nálunk ragadt. Hirtelen túl sokan voltunk és persze mindenki baromi okos... A védőnő minden nap felhívott, hogy hány g-ot eszik a gyerek, majd mondta, hogy ez kevés. Én hívogattam az LLL-t, szoptatási tanácsadót stb. és elkezdtük a különböző módszereket. Aztán jöttek az elméletek: fejjek, ne fejjek, használjak bimbóvédőt ne használjak stb. Maga volt a pokol. Most kezd helyreállni minden, mert a gyerek súlya nő, teljesen kiegyensúlyozott bár papíron még mindig keveset eszik. Amilyen sima ügy volt a szülés olyan döcögős lett az első 2 hét...Holnaptól végre egyedül leszünk.