A mi választottunkban nincs lehetőség, hogy a szobába bejöjjön látogató. Apa is csak a műtét utáni pár órában lehetett, és mikor hozták Regőt, akkor őt kiküldték. (most azért ezt másképp szeretnénk, de most más a doki, szerintem tudunk egyezkedni)
Tehát ki kell menni a folyósóra, ahová bejöhetett Zsolti, és biztos, hogy Regő is. Kizárt, hogy kibírnék nélküle ennyi időt, nem váltunk még le egymásról. A kistesót üvegablakon mutatják meg, és nővérke kezében lesz. Lehet, hogy lesz sírás, meg gyere már, esetleg itt akarok maradni, ezt majd apjának kell orvosolni, de én hiszek abban, hogy inkább legyen nehéz az elválás, mint, hogy kirekesztve érezze magát. Mellé még emlékszem, Zsolti is az ölembe akart mászni, és azt friss heggel nem lehet, majd megoldjuk. Ő az UH óta érzi másképp, hogy tesó lesz, kicsit nehezebb, de nem bánom, hogy elvittük, most még könnyebb orvosolni a féltékenységét.

Zsoltival tegnap ügyeleten voltunk. Fogta magát és elvágódott. Csak sima vérnyomásos ájulás, de iszonyatosan megijedtem, ilyen esetben az eü-s végzettség pont arra elég, hogy a legrosszabb is eszembe jusson, és ne tudjak mást csinálni, mint hogy szorongatom, mint bármely laikus:( Éjszaka belázasodott, valószínű vmi nagy devla előszele. Most drukkolhatok, hogy Regő és mi ne szedjük össze.