Már a szerbek rigómezei kudarca (1389), ill. a méretes nikápolyi zakó (1396) után fel kellett volna vetődnie a felelősségteljesen gondolkodó politikusokban egy széles oszmánellenes egységfront kialakításának.

Ez magában foglalhatta volna a Magyar Királyságot, mint a térség legerősebb keresztény államát, továbbá Velencét, a szerb fejedelemséget és az oláhok két fejedelemségét, Havasalföldet és Moldovát.

No persze nem ártott volna ennek a koalíciónak megnyerni magának a pápa és a császár támogatását is.

Meg az ortodoxok vallási jogait is széles körben el kellett volna ismerni, ahelyett, hogy állandóan a katolicizmusra való áttéréssel b@sztatták volna őket.

De hát a hosszútávú, felelősségtreljes gondolkodás már akkor sem volt a magyar politikai elit sajátja, Zsigmond királyt meg épp eléggé lekötötték a német-római birodalom belügyei és a huszitizmus kérdésköre.