A nyelvészek a szláv nyelveket három fő ágra osztják, ezeken belül további ágaik is vannak:

• Nyugati szláv nyelvek
  • Csehszlovák nyelvek
    • Cseh
    • Szlovák
    • Knaani vagy judeoszláv – kihalt
  • Lechita nyelvek
    • Lengyel
    • Poláb – kihalt
    • Szorb (más néven vend)
      • Felső-szorb
      • Alsó-szorb (vagy lausitzi)
    • Pomerániai nyelvek
      • Kasub
      • Szlovinci – kihalt
• Délszláv nyelvek:
  • Nyugati alcsoport
    • Szlovén
      Ennek egyik nyelvjárása a magyarországi szlovénok által használt vend dialektus, mely még mai politika asztalán van tárgyként, főleg a trianoni békeszerződés felülvizsgálatát célzók akarják mindenáron szlovéntól önálló, sőt néha nem délszláv, vagy nem szláv nyelvnek feltüntetni. A különbségeknek az az oka, hogy a krajnai és magyarországi szlovénok között több mint ezer évig kapcsolat alig volt, s ez utóbbi nyelv nem fejlődött úgy, mint a szlovén irodalmi nyelv. Egyébként Szlovéniában is egyes tájegységeknek elkülönülő nyelvjárásai vannak, a legdrasztikusabban a tengermelléki szlovén a vend mellett a legjellegzetesebb.
    • Horvát
    • Bosnyák
    • Montenegrói
    • Szerb
      A szerb, horvát, montenegrói és bosnyák korábban egy csoportot képeztek, és a szlavisták gyakran ma is egy nyelvként említik őket (szerbhorvát nyelv ill. szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv).
      Lásd még: Különbségek Szerbia, Horvátország és Bosznia hivatalos nyelveiben.
  • Keleti alcsoport
    • Bolgár
    • Macedón
      A nyelvészet álláspontja szerint a bolgár és a macedón diarendszert képeznek.
    • Egyházi ószláv – kihalt
      Az egyházi ószláv nyelv a legrégebbi írott szláv nyelv, amelyből később kialakult az egyházi szláv nyelv.
• Keleti szláv nyelvek
  • Ukrán
  • Orosz
  • Belarusz
  • Ruszin