Akkor még egy kis Endrődy adalék.
Novimarofi kastély Erdődy
Mielőtt a 18. században felépítették volna a novimarofi kastélyt, a tulajdonosai, az Erdődy grófok, az Ivánscsica hegység keleti gerincét alkotó, közeli Lubenjak hegyen emelkedő, ősi, középkori Greben várban éltek, tehát ott, ahonnan ellenőrizhették a Bednje folyó völgyén és a Lonjai, Krapinai völgyeken áthaladó, Varasd -Zágráb főutat.
Greben vára, rögtön Császárvár után, a második legnagyobb középkori vár volt a horvátországi Zagorjében. Először 1277-ben említették meg (lehet, hogy már 1209-ben, ha András király oklevele nem hamisítvány), a Gardunok tulajdonában, akiknek a leszármazottjaik, Greben várának neve után, Grebenváriaknak nevezték magukat. A vár, 1445-ig maradt a tulajdonukban, amikor is Vitovác János lefoglalta tőlük. Ekkortól változtak a tulajdonosai: a Cillei grófok, Corvin János, majd újból a Grebenváriak, aztán a Batthyány grófok, végül az Erdődy grófok, miután Erdődy György feleségül vette Batthyányi Erzsébetet, aki a várat hozományként hozta.
Miután a 18. század elején leégett Greben várának a tetőzete, az Erdődyek felhagyták a várukat, és a síkságra költöztek. Az öreg várat többé már nem javították ki és 1710-ben már, mint rom említették meg. Greben vára alatt, a Bednje folyó termékeny völgyében, az Erdődyek már bírtak egy majorságot (marof), egy fából készült kastéllyal a Bednje folyó mellett, amit Lepenjának neveztek. A gyakori áradások miatt, ez a terület nem felelt meg az Erdődyeknek, ezért egy új majorságot és egy kastély építettek, amit Novi Marofnak (azaz Új Majornak) neveztek el. A vár építtetőjeként Erdődy Lajost az idejének az 1776-os évszámot említették meg.
Novi Marofot, Lajos fia, Erdődy György örökölte. Az ő fiai közül, István és Lajos György a magyarországi javakat örökölték meg, Károly pedig Novi Marofot 1864) egy lengyel grófnőt, Kolowrat-KrakowskyVés Jaszkát. Erdődy Károly ( Júliát vette feleségül, akitől két fia, Rudolf és István, valamint két leánya, Valéria és Júlia lett. Valéria, Odescalchi Artúr herceghez ment feleségül, Júlia, Trakostyán urához, Draskovich Ivánhoz. István, Jaszka uradalmát és kastélyát örökölte meg, ahol 1924-ben, örökös nélkül halt meg. Rudolf Novi Marofot örökölte meg, feleségül, a marusveci kastélyt felújíttató Sclippenbach gróf özvegyét, Lujza grófnőt vette. Rudolfra és Lujzára, a köznép, a sok jótékonykodási tettük miatt és a novimarofi vidék parasztjainak a segítőjeként emlékszik. Mađarevo faluban, általános népiskolát alapítottak, ellátták a szegényebb iskolás gyerekeket ruhával és cipővel, megszervezték a melegétkeztetést az iskolákban, stb. 1885-ben, egy húszágyas kórházat alapítottak a varasdteplicei útkereszteződés mellett. Az ápoltakról egy orvos gondoskodott, a diakóvári Szt. kereszt nővérek segítségével.
Erdődy Rudolfnak és Lujzának, egy fia lett, ifjabb Rudolf. A családból ő lett Novi Marof utolsó tulajdonosa. Az I. világháború és az agrárreform lezajlása után, csak 130 holdnyi földje maradt, ezért Erdődy Rudolf gróf, a majorságait is eladta, előbb Jakopovecet, majd Zamlačot. 1923-ban a Grebeni-Novi Marofi uradalmat, eladták a Centrál kereskedelmi- és iparbanknak, valamint a Horvát hitelbanknak, akik a földeket eladták a parasztoknak, az erdőket kivágták, a faanyagot pedig értékesítették. A kastélyt 1927-ben, eladták a zágrábi, Országos tuberkolózis terjedése elleni alapítványnak és megalapították a tüdőbeteg gyermekek Országos szanatóriumát, aztán a tüdőbetegek Állami szanatóriumát, melyből a jelenlegi TBC, tüdő- és mellhártyagyulladásos betegek kórháza fejlődött ki. A novimarofi kastély sorsa tulajdonképpen, már 1885-ben elrendeződött, amikor Erdődy Rudolf és Lujza megalapította a kórházukat. A kastély utolsó tulajdonosa, a kastélyt eladva, kitelepült Horvátországból.
1860-ban, nyilvános árverésen adták el Vidovecet, Erdődy Károly vette meg.
