Hát, ha ez a szakmád, akkor nem árt előbb-utóbb megtanulni.
Igyekszem megtanulni...szerencsére jobbára 1990 utáni kiadású könyveim vannak...de néha beviszek az órámra egy-két hasonló stílusú propagandisztikus szöveget, filmet, mint amilyenek a te hsz-aid...
Az, hogy a hitelek a fogyasztást finanszírozták volna, csak a vulgármarxista magyarázat, - a valóságban valóban olyan programokat finanszíroztak belőle, mint az eocén-program, meg a könnyűipar rekonstrukciója, meg Tengíz és Bős - Nagymaros, - és a nyolcvanas évek közepéig valóban épültek a panel-lakások is, - a mai Budapest egynegyede például.
És a kamatokat, ugyebár.
Érdekes, pont azzt írtam le egy korábbi hsz-omban, hogy a : "De a lényeg: a romló cserearányok, külkermérleg mellett a vezetés építgette a lakásokat, továbbra is dotált egy csomó mindent, azaz igyekezett tovább növelni az életszínvonalat /majd legalább szinten tartani/. Azaz a felvett hitelek részben mindenképp erre mentek. (Plusz eocén-program, Tengiz, Bős-Nm, később persze már csak a kamatok...)"
Szóval kissé árnyékra vetődtél....ugyanakor meg a pénznek nincsen szaga, azaz a hiány szempontjából mindegy, hogy melyik forint ment Bősre és melyik a kenyér dotációjára...
A rendszerváltáskor az eladósodottsági ráta nem haladta meg a hatvan százalékot, - nézz utána.
1. Szerintem te csak a külső adósságra gondoltál, én a külső-belsőre összesen.
2. A hivatalos statisztika lehazudta az adósság valós összegét. Plusz a szocialista ipar becsődölése miatt a GDP 20%-kal csökkent 1990 után. Így jön ki a közel 100%-os ráta, amiban benne van az összes adósság, azaz nem csak a külső, hanem a belső is.
A kor eladósodott államaira pedig egy példának ott neked a csepp kis Mexiko, Argentina, Lengyelország,
A gdp-hez képest nem volt több adósságuk, mint nekünk, főleg, hogy nálunk zsugorodott ekkor a gdp, Latin-Amerikában meg nem. Abszolút értelemben persze több volt nekik...Mexikó esélyes lehet, de nem inkább 95 körül? Jobb példa lett volna Brazília. A lényeg: a gdp-hez és a lakosságszámhoz képest Magyarország lett e világ egyik legjobban eladósodott állama.
A tájékoztatás természetesen nem a mai viszonyoknak megfelelő volt, de ez azért nem jelenti azt, hogy aki akart, ne lehetett volna képben,
Ja, kb. úgy, mint mikor Csernobil idején elhallgatták az infókat és az elspő napokban még arra biztatták a lakosságot, hogy csak mossa meg a gyümölcsöt, nem lesz semmi gond...meg mikor - mint említettem - lehazudták az adósság valós összegét..
ma sem ismerik jobban az emberek a társadalmi-gazdasági helyzetet, mint anno, legfeljebb a Blikk színvonalán, ahol még a helyesírási hibákat is tanulmányozhatják...
1. Megint csúsztatsz: a "Blikk színvonalával" - nyilván nívótlanságával - akarod igazolni a régi idők "szépségét"
2. A lényeg az, hogy meg akarja-e valaki ismerni. Ha igen, most van lehetősége. Akkor nem volt.
Egyébként egyátalán nem lenne baj, ha a következő harminc-negyven évben valaki folyamatosan lekorrumpálná a társadalmat...
Neked. Neked nem lenne baj. Láthatólag mit sem számít neked a személyi szabadságjogok köre. Jól ellennél.
akkor az általam említett filmek mellé írjál oda egy-egy az utolsó tizenöt évben született hasonló szinvonalú magyar filmet, - de én még tudok legelább ötvenet felsorolni...
A filmgyártás valóban kár, hogy megszűnt, ill. nagyon lecsökkent. Mondjuk jó lenne, ha megkérdeznéd pl. Nagy Ferót, hogy mennyire volt meg a művészi szabadság. Vagy Faludy Györgyöt. Vagy a 80as évekbeli Irószövetséget. Ha annyira jó volt minden a kultúrában, akkor miért pont a művészek voltak azok, akik a demokratikus ellenzék egy részét adták?
